Fotó: Valuska Gábor
Súlyos betegség után kedden este elhunyt Grendel Lajos Kossuth-díjas író, a szlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője - írja az Új Szó. Grendel idén áprilisban ünnepelte 70. születésnapját.
Grendel Lajos 1948-ban született Léván, egyetemi tanulmányait Pozsonyban végezte. 1970 óta publikált a pozsonyi Irodalmi Szemlében, később szerkesztőként, főszerkesztőként is dolgozott, például a Kalligram Kiadónál és az azonos című folyóiratnál. 1994 óta szabadfoglalkozású író volt, 1997-2000 között pedig a Szlovákiai PEN-Centrum elnöke. 1998-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja, 2012 óta pedig a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett. 1999-ben megkapta a Kossuth-díjat, de munkásságát számos egyéb díjjal ismerték el.
Első könyve egy elbeszéléskötet, amely 1979-ben jelent meg Hűtlenek címmel. További művei: Éleslövészet (1981), Galeri (1982), Áttételek (1985), Bőröndök tartalma (1987), Einstein harangjai (1992), Hazám, Abszurdisztán (1998), Tömegsír (1999), Nálunk, New Hontban (2001), Mátyás király New Hontban (2005), A modern magyar irodalom története (2010), Négy hét az élet (2011), Távol a szerelem (2012), Az utolsó reggelen (2013), Utazás a semmi felé (2014), Rossz idők járnak (2016), Bukott angyalok (2017).
Regénytrilógiája a Tömegsír (1999), Nálunk, New Hontban (2001) és a Mátyás király New Hontban (2005).
„Grendel Lajos prózájának egyik sajátossága a különböző magyar és világirodalmi hagyományokkal, beszédmódokkal való párbeszédkészség" – idézi az MMA honlapja egy korábbi összeállításban N. Tóth Anikó prózaírót, aki a valóság-analóg és a fantasztikus elemek termékeny keverését vagy éppen a fiktív és valóságos világok határainak feloldását is jellemzőnek tartja Grendel műveire. „Állandó témái – a provinciális, a kisebbségi, az értelmiségi lét válságai, fonákságai, a 20. századi történelmi kataklizmáknak kiszolgáltatott kisember hányattatásai, a politikai hatalom- és rendszerváltozások abszurditásai – folyton változó nézőpontokból tárulnak fel, miközben az irónia és a paródia gesztusai relativizálják és kiforgatják a szilárdnak hitt értékeket, igazságokat. Prózaírói teljesítménye a korai pályaszakasztól fogva folyamatosan tekintélyes értelmezői visszhangot volt képes kivívni. A fordítások révén számos nyelv és kultúra részére hozzáférhetővé váltak a Grendel műhelyében felállított kelet-közép-európai sorsképletek".
