Életének hetvennyolcadik évében elhunyt Berkovits György író, szociológus, a Mozgó Világ alapító szerkesztője, a Budapestért-díj, a József Attila-díj és a 2018-as Artisjus Irodalmi Nagydíj kitüntetettje – közölte Facebook oldalán a Szépírók Társasága.
Fotó: Stekovics Gáspár
Berkovits György 1940-ben született Orosházán. Érettségi után az ELTE biológia-földrajz szakos hallgatója volt. Eleinte középiskolai oktatóként, majd újságíróként helyezkedett el, a hatvanas évek végétől az egri Népújságnál, majd a Pest Megyei Hírlapnál dolgozott. 1972-1975 között az ELTE BTK szociológia szakán tanult, majd a Valóság munkatársa és a Mozgó Világ szociográfiai rovatának szerkesztője lett. 1981-ben a szamizdat Bibó-emlékkönyv egyik szerzője volt. A Mozgó Világ mellett részt vett a Budapesti Negyed megalapításában is, és a Budapesti Könyvszemle (BUKSZ) szerkesztőjeként is dolgozott.
Művei:
Világváros határában (1976, szociográfia)
Terepszemle (1980, szociográfia)
- mondta Gabes - magyarázta Gy. Bence (1982, szociográfia)
Nem sírunk, nem nevetünk (1984, novellák)
A barátom regénye (1990, regény)
Halálkísértő (1991, regény)
Életvesztesek (1992, regény)
Századvégi levelek (1995, esszék)
Virágh Hanga legendát ír. (1998, regény)
Abreál ( 2002, öt színdarab)
Egy modern amodern (2003, tíz esszé)
V. és Ú. (első könyv:) Díszcserje (kis)asszony (2013, regény),
(második könyv:) Jelzőművész (2014, regény)
Ckó, a fényképész (2016, regény)
Magyar látvány (2017, esszék)
Magyar látvány című esszékötetéért 2018-ban még átvehette az Artisjus Irodalmi Nagydíjat. A tizenhat írást tartalmazó könyvet – amelyben olyan témákat dolgozott fel, mint a terrorizmus lélektana; a zajszenny, mint kultúra vagy a tömegkultúra agresszivitása – élete egyik fő művének tartotta.
