Lionel Shriver (kép forrása)
2018-ban csak olyan könyvek jelenjenek meg, melyeket nők írtak - javasolta korábban az író Kamila Shamsie. Lionel Shriver válasza: ez marhaság.
Kamila Shamsie tavaly beszélt arról, hogy szíve szerint kampányt indítana annak érdekében, hogy 2018-ban csak női szerzők könyvei jelenhessenek meg (azért 2018-ban, mert akkor lesz száz éve, hogy a 30 év feletti nők szavazati jogot kaptak az Egyesült Királyságban). Szerinte épp ideje, hogy a férfiak és a nők is elkötelezzék magukat egy olyan kampány mellett, amely véget vetne a nemi egyenlőtlenségeknek a könyvkiadásban. Javaslata értelmében, melyet ő maga is provokációnak nevezett, az abban az esztendőben megjelenő könyveket csak női szerző jegyezhetné.
Lionel Shriver azonban egy minapi rendezvényen marhaságnak titulálta a javaslatot, és úgy vélte, ha különleges elbánásban részesítjük a nőket - mintha legalábbis a nőknek különleges segítségre és különleges szabályokra lenne szükségük -, az már önmagában problematikus lehet, és a céljával ellentétes eredményt hozhat. Shriver példaként a Baileys női irodalmi díjat hozta fel, melyet a 2005-ben nyert el a Beszélnünk kell Kevinről című regényével (akkor még Orange-díjnak hívták), kiemelve, hogy neki ez a díj nem jelent olyan sokat, mintha például a Bookert nyerte volna el. Szerinte akik elnyerik a díjat, azok többségében felötlik, hogy a versenyből eleve kizárták az esélyesek felét. A probléma éppen az, ha azt gondoljuk, hogy a nőknek segítségre van szükségük, és csak abban az esetben érdemesek a díjra, ha a férfiak nem kapnak teret. Ugyanez a helyzet a kizárólag női szerzők által írt könyvek publikálásával - tette hozzá.
Lehet, hogy Shriver marhaságnak tartja az ötletét, de ő maga is egy provokátor, ami igenis nagyon hasznos szerep, hiszen vitát indukál a gender kérdésekről a könyvkiadásban. Ezt már Shamsie nyilatkozta a Guardiannak. Szerinte elég csak egy pillantást vetni a Nemzetközi Man Booker-díj hosszú listájára: ez egy csodálatos lista, mégis, ahogy a zsűri egyik tagja, Tahmima Anam is rámutatott, az a tény, hogy a 13 jelöltből csak négyet jegyez női szerző, szintén azt jelzi, hogy a nők által írt kötetek milyen kis százalékát fordítják le angolra. Shamsie szerint az az ötlete, hogy 2018-at szenteljék a női szerzők könyvének, csupán egy kísérlet arra, hogy ez a sok szempontból nők által uralt ágazat - egy drámai és időben körbehatárolt javaslat formájában - igenis számba vegye az egyenlőtlenségeket.
A Tilted Axis Press nevű kis független kiadó alapítója, Deborah Smith ugyanakkor azt mondta, hogy ő idén és nagy eséllyel 2018-ban is csak női szerzők könyveit fogja kiadni. Szerinte Shriver reakciójával az a legnagyobb baj, hogy esetében egy sokkal privilegizáltabb helyzetben lévő íróról van szó (hiszen fehér amerikai, angolul ír, Londonban él, a Columbián szerezte a diplomáját, stb.), mint amit a női szerzők többsége elmondhat magáról. Egy másik független kiadó, az And Other Stories szerkesztője, Tara Tobler szintén azt mondta, hogy 2018-ban csak női szerzők könyveit adják ki. Emlékeztetett rá, hogy 2014-ben az angol fordításban megjelent kötetek csupán 19 százalékát írta és fordította nő. 13 százalékot tettek ki azok a könyvek, melyeket nők írtak, de férfiak fordítottak.
Shriver azt mondta, hogy míg személy szerint foglalkoztatja a kérdés ("hiszen író vagyok, ez a dolgom"), addig más országok problémáival összehasonlítva ez nem olyan fajsúlyos ügy. "Szaúd-Arábiában a nők nem vezethetnek. A Közel-Keleten és Afrika egyes részein a nőket tárgyként kezelik, és csak bajosan részesülnek oktatásban. A női nemi szervek megcsonkítása súlyos probléma. Szóval ehhez képest az, hogy a női szerzők könyveiről kevesebbet írnak, nem akkora ügy."
Forrás: Guardian
