Egy új esszében Richard Herring angol stand-upos azt állítja, hogy Kurt Vonnegut az irodalmárok sznobizmusának áldozata volt. Szerinte a jelenségnek részben az lehet az oka, hogy sci-fi szerző volt. Írása Vonnegut híres háborúellenes regénye, Az ötös számú vágóhíd ötvenedik évfordulójára jelent meg, pontosabban az új jubileumi kiadásban olvasható. A téma máris nagy vihart kavart, felmerült a kérdés, hogy vajon tényleg olyan egyoldalú volt-e Vonnegut megítélése, mint ahogy azt a komikus gondolja, és az is, hogy mennyire lehet sci-fi szerzőnek beskatulyázni a 2007-ben elhunyt írót.
A Guardian publicistája, Sam Jordison utánajárt, hogy Vonnegut művei, például maga Az ötös számú vágóhíd milyen kritikákat kapott a megjelenésekor, vagyis mennyire igaz az állítás, hogy nem kezelték a helyén. Mint írja, nem egészen érti, hogy Herring milyen sznobizmusról írt, mert bár igaz, hogy Vonnegut nem volt általánosan elismert, de a korabeli kritikákban szinte csak dicséretet lehet találni. Megemlítette azt is, hogy az író 2007-es halálakor is szépeket írtak róla, a New York Times gyászjelentésében például úgy fogalmaztak, hogy „olyan regényíró volt, aki megragadta korának képzeletét”. Norman Mailer a mi „Mark Twainünknek” nevezte. Gore Vidal pedig azt nyilatkozta: „A realizmus volt az általános stílus az irodalomban. Mi, akik a háborúból jöttünk a ’40-es években, ezt tettük a hivatalos amerikai prózává, de ez gyakran kissé unalmas volt. Kurt viszont soha nem volt unalmas.”
50 éves Az ötös számú vágóhíd
1969. március 31-én jelent meg Kurt Vonnegut háborúellenes regénye, aminek főhőse, Billy Pilgrim, nevéhez hűen pszichedelikusan ugrándozik az időben a lebombázott Drezdától a Trafalmador nevű bolygóig. Kurt Vonnegut átélte a bombázást, huszonhárom évig próbálta megírni háborús élményeit, nem volt rá képes, majd egy drezdai utazás igazán beindította Az ötös számú vágóhidat.
A cikk szerzője persze nem hallgatta el azt sem, hogy negatív visszajelzések is kapott az író. Vonnegut állítólag sokszor arra panaszkodott, hogy a kritikusok el akarják őt taposni, mint egy bogarat. A prózáját kritizáló cikkek mellett pedig megjelent az a vád is, miszerint Az ötös számú vágóhíddal a holokauszt-tagadó David Irving munkájának adott érvényt, mert az ő adatait idézte a drezdai halálos áldozatok számáról.
Az esszében Richard Herring mindenesetre nem a jogos kritikákat, hanem főként az irodalmárok sznobizmusát okolta a negatív megítélésért. És a következő költői kérdéseket tette fel: „Vajon azért van ez, mert sci-fiket írt? Vagy azért, mert a könyvei „olvasmányosak” (mekkora szégyen) és gyakran úgy tűnik, mintha széttartó töredékek lennének (vagy ahogy ő maga mondta, „túl rövid és kusza és fecsegő”)?. Vagy azért, mert hangosan-nevetősen viccesek?”
A Guardian újságírója szerint az érvelésnek az a része még valamennyire elfogadható, hogy a vicces műveket nem mindig veszik elég komolyan. Azt viszont ostobaság feltételezni, hogy a science-fiction irodalom ma ne lenne általánosan elfogadott műfaj. Ráadásul éppen Az ötös számú vágóhíd volt az a mű, amely segített Vonnegutnak levetni a sci-fi író címkét. Ő ugyanis állítólag fájdalmasan tudatában volt ennek a „stigmának”. A Science Fiction című esszéjében ezt írta: „Elégedetlen lakója voltam a science-fiction címkével ellátott fióknak… és ki akartam szabadulni, különösen azért, mert sok komoly kritikus rendszeresen összetévesztette ezt a fiókot az éjjeliedénnyel.”
