2017 első márciusi hétfője Auschwitz parancsnokának visszaemlékezéseivel, egy hóviharban eltűnt kisfiúval és egy kutya négy életével indul. A Könyvesblokkban ezúttal Rudolf Höss, Arnaldur Indriðason és W. Bruce Cameron.
Martin Broszat: Auschwitz parancsnoka voltam - Rudolf Höss emlékiratai
Martin Broszat: Auschwitz parancsnoka voltam - Rudolf Höss emlékiratai
Jaffa, 2017, 320 oldal, 3990 HUF
A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete 2017 januárjában közzétett egy adatbázist, amely több mint nyolcezer Auschwitzban szolgáló őr adatait és fényképét tartalmazza. Céljuk az volt, hogy eloszlassák a feltételezéseket, melyek szerint a koncentrációs tábort kizárólag lengyelek őrizték. Auschwitz parancsnoka egy német, Rudolf Höss volt, aki védőőrizetes tisztből küldötte fel magát egészen a Koncentrációs Táborok Felügyelőségének hivatalvezetői posztjáig. Höss a háború után, lengyel hadifogságban kezdte írni feljegyzéseit, melyekben egészen a gyerekkorától fejti fel az életét. Naplójából egy olyan ember képe rajzolódik ki, akiben soha, semmilyen kétség nem merült fel munkájával, meggyőződésével, missziójával kapcsolatban. A magyar kiadáshoz Gellért Ádám írt bevezető tanulmányt.
Arnaldur Indriðason: Rókalyuk
Arnaldur Indriðason: Rókalyuk
Fordította: Németh Anikó Annamária, Animus, 2017, 304 oldal, 3290 HUF
Erlendur felügyelő visszatér gyermekkora és élete egyik legnagyobb traumájának színhelyére. Mindössze tízéves volt, amikor egy borzalmas hóviharban nyoma veszett nyolcéves öccsének, Begginek. Egyik pillanatban még egymás kezét fogták, a másikban a fiú már nem volt sehol, hiába szólongatta a fivére. A felügyelő soha nem tudta feldolgozni az esetet, ám szülőföldjére visszatérve most egy másik, évtizedekkel korábbi eltűnés kelti fel a figyelmét. A második világháború idején egy helyi fiatalasszonynak veszett nyoma, ugyancsak egy rettenetes hóviharban. Akik közelebbről ismerték az ügyet, már vagy halottak, vagy nagyon öregek, ám ez nem tartja vissza a felügyelőt attól, hogy a saját szakállára nyomozzon. Amikor Matthildur eltűnésének éjszakája felől kezd kérdezősködni, elvesztett testvérével kapcsolatban is új gyanú támad benne.
W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete
W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete
Fordította: Varga Csaba, Könyvmolyképző, 2017, 352 oldal, 2999 HUF
Ki mondta, hogy csak a macskáknak adatik meg egy második, harmadik, sokadik esély? W. Bruce Cameron már az elején leszögezi, hogy könyve nem egy vasárnap délutáni történet hős négylábúakról és szerető gazdáikról; az angol kiadásban embereknek szóló regényként definiálja művét, amely 52 hétig tanyázott a New York Times bestseller-listáján. Történetét, melynek központi kérdése, hogy mi végre vagyunk a Földön, és van-e egyáltalán bármi értelme ennek az egésznek, egy kutya szemszögéből meséli el. Ám Béni személyében nem egy beszélő kutyát kell elképzelnünk, aki pontosan érti, mit mondanak neki a gazdái, sőt fajtársaival is gondtalanul elcseveg, hanem egy hús-vér állatot, akinek sokszor csak sejtése van arról, mi is történik körülötte. Kóbor korcsból családi kedvencként, majd kölyökkutyaként születik újjá, és minden újabb életében egyre többet tanul arról, hogyan is kéne élnie a következőt. Mivel kutyával tényleg minden el lehet adni, a könyvre Hollywood is ráugrott, és végre csinált egy olyan filmet, amiben egyetlen állatnak sem kell meghalni. Illetve meg kell, csak nem úgy. A filmet kisebb botrány kísérte, mert kiszivárgott egy felvétel, amelyen az egyik szőrös szereplőt akarata ellenére kényszerítették bele a medencébe, de szerencsére a forgatáson egyetlen állat sem sérült meg.
