A zárka- és körletrend megsértése miatt fegyelmi fenyítést kapott a több mint egy éve előzetes letartóztatásban lévő Czeglédy Csaba. A hvg beszámolója szerint a baloldali politikus bűne az volt, hogy túl sok könyvet tartott, és az engedélyezett mennyiségen felül – ami nem derül ki, pontosan milyen darabszámot jelent – 47 könyvet „halmozott fel” cellájában. Czeglédy ügyvédje a napokban két szatyornyi könyvet hozott el a börtönből; a „bűnjelekről” készített fotón jól látszik, hogy a politikus miket olvasott. A paksaméta tetején látható:
- Orwell 1984-e
- Dragomán György Máglyája
- Jo Nesbotől a Hóember
- Kondor Vilmos A haldokló részvényes című kötete.
Megkerestük Kondor Vilmost, hogy mit szól a könyvmegvonáshoz. A következőket válaszolta:
Böszme és otromba dolog, amire a rosszindulaton és az ostobaságon kívül más magyarázat nem lehet. A frissiben említett otrombaságon és böszmeségen túl az autoriter rendszerek sajátja az alaptalan félelem - mindentől és mindenkitől. De mindenek előtt a könyvektől, meg a tudástól.
Néhány éve a Budapesti Fegyház és Börtön Kozma utcai létesítményében jártunk, ahol a könyvtárosok maguk is rabok. Ők meséltek nekünk várólistákról, kedvencekről és arról, hogy a börtön mindennapjaiban mit jelentenek nekik a versek, regények. Akkor az egyik börtönkönyvtáros a következőket mondta:
„Aki előzetesben van, az szívesebben olvas könnyebben emészthető, gyorsabban átpörgethető irodalmat, például sci-fit. Akik már megkapták az ítéletüket, főleg, ha hosszabb időre ítélték őket, mélyebb, hosszabb lélegzetű műveket, tehát szépirodalmat is szívesebben olvasnak, több kötetes műveket, sorozatokat. De természetesen fordítva is igaz lehet, és könnyedebb műre vágyik az, aki hosszabb büntetését tölti. Thomas Mannt előzetesben lévő nem olvas. A József és testvéreit is szerintem inkább azok, akik már megkapták a maguk esetleg évtizedes ítéletét. A slágerkönyvek között vannak Lőrincz L. László, Robin Cook regényei, de népszerű Robert Ludlum és Agatha Christie, illetve Asimovot olvasnak még némelyek.”
Képünk néhány éve a Budapesti Fegyház és Börtön Kozma utcai létesítményében készült (fotó: Valuska Gábor)
Akkor főleg a könyvtártapasztalatokról beszélgettünk, ennek kapcsán pedig elhangzott, hogy a könyv nem privilégium, és könyvtármegvonással nem szokták büntetni a rabokat. A hozzátartozók is küldhetnek könyvet a fogvatartottaknak, egy alkalommal egy-két kötet érkezhet csomagban. „Tartalmi ellenőrzése nincs, de kirívó eset még nem is volt. A fogvatartottak igényei erőteljesen a regényekre, és olyan művekre korlátozódnak, amelyek próbálják kizökkenteni őket abból a már említett ingerszegény közegből, amelyet a büntetés-végrehajtási intézet falai teremtenek köréjük” – mondta akkor Balázs László százados.
Fiáth Titanilla börtönpszichológus akkori riportunkban gyakorinak nevezte, hogy akik az életmódjuk, a droghasználat, az eltérő időbeosztás vagy egyéb okok miatt civilben sohasem olvastak, a börtönben szeretik meg a könyveket. Ebből a szempontból a fogda különösen „jó hely”, mivel nincs televízió, társaság, ezért egyéb szórakozás nem lévén a fogvatartottak olvasni kezdenek. Sokan itt ébrednek rá, hogy olvasni nem egyszerűen hasznos, hanem élvezetes tevékenység is lehet. Ő maga is sokszor célzatosan ad kölcsön könyveket. A drogprevenciós körleten nagyon szeretik James Frey Millió apró darabban című regényét, Irvine Welsh Trainspottingját vagy Jay McInerneytől az Életem történetét.
