A könyvesboltosok és a könyvtári dolgozók egyik legnagyobb réme a tolvaj, aki a legváltozatosabb módszerekkel lovasítja meg az értékes köteteket. A Flavorwire olyan eseteket szedett össze, amelyek vagy az indíték, vagy az eltulajdonított könyvek értéke és mennyisége miatt maradtak emlékezetesek. A kommentekben összegyűjtjük a legjobb hazai könyvlopásokat, írjátok meg a saját élményeket!
Aki azt hiszi, hogy valaki csak a pénz miatt lop el egy könyvet, nem is téved túl nagyot, erre is látunk majd jócskán példát, egy nancsingi férfi azonban azért tulajdonított el 800 tudományos, történelmi és verseskötetet, hátha azokból kihámozhatja az élet értelmét. A könyveket a Mr. Lee-ként emlegetett férfi a helyi könyvesboltból lopta el, mintegy hat hónap leforgása alatt.
Teljesen más motivációi voltak a Romm Gang néven ismertté vált bandának, amely a harmincas években tevékenykedett, és ritka köteteket emelt el amerikai könyvtárakból. Utóbbiak úgy védekeztek a lopások ellen, hogy az értékes könyveket bevonták a polcokról, biztonsági őröket alkalmaztak, és megkülönböztető jelzést helyeztek el a kötetekben. Végül a New York-i közkönyvtár különleges nyomozója kapta el a tolvajokat.
A legkellemetlenebb meglepetés a Lambeth Palota könyvtárosait érhette, akik tisztában voltak azzal, hogy a hetvenes évek óta el-eltünedeznek könyvek. Ők maguk kilencven hiányzó kötettel számoltak, annál nagyobb volt a megrázkódtatásuk, amikor 2011-ben kiderült, hogy ez a szám megközelíti az ezernégyszázat. A hiányzó darabok között volt egy az 1500-as évekből származó francia ritkaság, melyből összesen hat vagy hét példány maradt fenn az egész világon. A köteteket végül egy londoni padláson találták meg, az azóta elhunyt elkövetőről pedig annyit tudni, hogy – közelebbről nem tisztázott módon – kapcsolatban állt a könyvtárral.
Stephen Blumberg több mint ötmillió dollár értékben lovasított meg könyveket, és hittel állította, hogy a pusztulástól menti meg őket. Büntetését leülte, de könyvlopási szenvedélyével nem hagyott fel szabadulása után sem. Az egyik legpofátlanabb magyarázattal azonban kétségtelenül az aranyifjak életét élő Raymond Scott szolgált, akinek Shakespeare színdarabjainak első nyomtatott gyűjteménye, az úgynevezett első fólió lopott példányának adásvétele miatt kellett a bíróság előtt felelnie. Scott azt állította, hogy Kubában, bártáncosnő barátnője egyik ismerőse révén került a ritkaság a tulajdonába, azt azonban mindvégig tagadta, hogy ellopta volna a fóliót.
A könyvtolvajok persze minden trükköt igyekeznek bevetni. Elois Pichler teológus és könyvtáros például egy speciális felöltőt csináltatott magának, és 1871-ben abban lopta ki az értékes könyveket a szentpétervári birodalmi könyvtárból, nagyjából négyezer darabot. Az enyveskezű könyvtárost végül szibériai száműzetésre ítélték.
Az olasz Guglielmo Libri Carucci dalla Sommajának azonban nem kellett ilyen alantas eszközökhöz nyúlnia: miután kinevezték a franciaországi könyvtárak felügyelőjének, szabad bejárása volt, ám ahelyett, hogy védte volna, módszeresen dézsmálta a könyvtárak állományát, nagyjából harmincezer kézirattal és könyvvel károsítva meg azokat. Az ellopott kötetek egy része soha nem került elő, 2010-ben azonban egy Descartes által írt és a pennsylvaniai Haverford College könyvtárának adományozott levélről derült ki, hogy azt annak idején az olasz könyvtárfelügyelő tulajdonította el.
Lopni csúnya dolog, de a fentiekből is látszik, hogy van az a helyzet, amikor az ember nem tud ellenállni. A Könyvesblog szerkesztői közül volt, akinek egy szórakozóhely polcáról Vladimir Páral Gyilkosok és szeretők című könyvét szerezte meg valaki, a Szabó Ervin Könyvtárban pedig egy időben kitépték az érzékelővel ellátott oldalt, ezért volt olyan Foucault-könyv, amelyből oldalak hiányoztak.
Ki lopott már könyvet, honnan és miért? Kommentekben lehet vallani!
