"Egy holokausztbohóc voltam" címmel jelent meg interjú Kertész Imrével a Die Zeit című hetilap legújabb számában abból az alkalomból, hogy hamarosan megjelenik az irodalmi Nobel-díjas magyar író új német nyelvű kötete.
A Letzte Einkehr (Az utolsó kocsma) című munka a Nobel-díjjal 2002-ben kitüntetett író egy regénytöredékéből és a 2001-2009-es időszakban keletkezett naplóbejegyzéseiből készített válogatásból áll össze. A naplóból kiderül, hogy a Kertész által irodalmi főnyereménynek nevezett Nobel-díj valójában megsemmisítő hatást gyakorolt rá - vetette fel az interjú készítője, Iris Radisch, a német nyelvterület egyik legtekintélyesebb irodalomkritikusa. "Szégyellem, de tényleg így volt. Minden komolyan veendő Nobel-díjassal hasonló történt" - mondta Kertész Imre.
A naplóbejegyzések alapján az író a kitüntetés után többé nem tudott a tükörbe nézni, és egy színésznek tartotta magát, aki Kertész Imre írót alakítja inkább rosszul, mint jól - jegyezte meg a Die Zeit munkatársa. "Egy részvénytársaság lettem, egy márka. A Kertész márka" - mondta Kertész Imre.
Az interjú készítője szerint a magyar író az utóbbi két évtizedben a német emlékezetkultúra hőse, keresett ünnepi szónok és ünnepelt Auschwitz-túlélő volt, most viszont az egész világ megtudhatja a naplójából, hogy végig "holokauszt-bohócnak" érezte magát. "Valahogy így" - mondta erre Kertész Imre. Arra a kérdésre, hogy nem vált-e "egy kicsit holokauszt-iparrá" az emlékezet kultúrája Németországban, azt válaszolta: "nem egy kicsit, hanem teljesen".
Kifejtette: az irodalmi Nobel-díjat azért kapta meg, mert dicsőíteni akarták "a tanúság irodalmát", előtte pedig meghívták Stockholmba, hogy tartson egy beszédet, de valójában azt akarták megtudni, hogy "jó benyomást keltek-e, vagy hogy kézzel eszem-e a rántottát". Az ilyesmi ellen "nemigen van mit tenni", az ember kiszolgáltatott "ezekkel a hatalmakkal szemben" - mondta Kertész Imre. Azzal kapcsolatban, hogy az "emlékezésipar" vajon elvette-e a "történetét", azt mondta: "elég nekem, hogy vannak páran, akik megértették a történetemet".
Mindennel együtt "csodálatos életem volt. Auschwitzi fogoly voltam, aztán megkaptam a legmagasabb német polgári kitüntetéseket, ami mulatságos és megmagyarázhatatlan. De lehetek nagyon egyenes és őszinte? Elég volt. Mindent megkaptam, amit akartam. Azt hiszem, írni sem akarok már" - mondta Kertész Imre.
Azzal kapcsolatban, hogy Berlinből Budapestre költözött, elmondta: rosszul érzi magát hazájában. "Parkinsonom van, különben soha nem jöttem volna vissza" - tette hozzá. Arra a kérdésre, miként lehetséges, hogy az egykori birodalmi főváros a vágyai városa, azt mondta: "sokkal elcsodálkoztatóbb, hogy azelőtt miként tudtam egyáltalán magyarokkal együtt élni. Magyarországon éltem meg a náci időket, itt viseltem a sárga csillagot, itt voltam a gettóban, itt fogtak el a magyar csendőrök" - mondta Kertész Imre.
Kertész Imre új német nyelvű kötetét péntek este mutatták be a berlini nemzetközi irodalmi fesztivál (ilb) keretében egy felolvasáson, amelyet Esterházy Péter Kossuth-díjas magyar író tartott a német fővárosban működő magyar kulturális intézetben, a Collegium Hungaricum Berlinben (CHB). A felolvasásra a CHB legnagyobb terme teljesen megtelt, több mint százötvenen hallgattak meg részleteket Kertész Imre Utolsó kocsma című regénytöredékéből Esterházy Péter előadásában. A kötet szeptember 23-án jelenik meg a Rowohltnál, az egyik legtekintélyesebb német könyvkiadónál. A naplórészleteket és a regénytöredéket Kristin Schwamm fordította.
(MTI)
