Nem csak az ország zűrös belpolitikai helyzetétől visszhangos a sajtó, de - a Guardian egy cikke szerint - a hírverés nyomán már a nemzetközi irodalmi élet is felfigyelt a pakisztáni írókra. Mind a kritika, mind pedig az olvasók jól fogadták az angol nyelven publikáló, nagyrészt Pakisztánban nevelkedett, de külhonban élő írókat. Történeteik vallási szélsőségességekről, megosztott társadalomról, diktátorokról, szerelemről, háborúról szólnak. Néhányuk, mint például Kamila Shamsie, vagy Nadeem Aslam, már hosszú évek óta ír, a köztudatba azonban csak most kerültek be.

Ugyan Pervez Musharaff elnöksége alatt a médiatörvényt valamelyest liberalizálták, de azért még mindig vannak korlátozások. Mohsin Hamid, Kétkedő fundamentalista című könyve után, Mohammad Hanif első regénye is felkerülhetett a Booker listájára. Ennek ellenére, a pakisztáni kiadók tartózkodnak a - Zia ul Haq diktatúráját kigúnyoló - könyv kiadásától. Az Egyesült Királyságban a napokban jelenik meg Kamila Shamsie és Daniyal Mueenuddin nagy várakozással övezett könyve is. A beharangozások szerint, Shamsie eddigi munkái közül ez a regény sikerült a legjobban, Mueenuddin írásait pedig egyenesen Csehovéhoz hasonlítják.

És hogy mi a sikerük titka? Hamid szerint a Zia tábornok érájának elszigetelő, diktatórikus légköre edzhette a 80-as években felnövekvő író nemzedéket. "Ez egy borzasztóan feszült időszak, még mindig olyan, mint egy háborús övezet. Arra készteti az embert, hogy még mélyebben nézzen magába, és az őt körülvevő világra. Egy amolyan idő előtti nosztalgia kapott el. Úgy érzem, írnom kellene ezekről a helyekről, mielőtt még teljesen eltűnnek." - nyilatkozta Mueenuddin.