Egy eddig titkos pornógyűjtemény került most a nyilvánosság elé Franz Kafka hagyatékából, amelyről eddig is tudtak a kutatók, de nem akarták komolyan venni. Egy angol kutató segítségével most végre lehetőség van leszámolni az író szent kultuszával.
James Hawes elismert angol Kafka-kutató véletlenül talált rá a British Libraryben és az oxfordi Bodleian könyvtárban végzett kutatásai során a pornóújságokra, amelyekre a szerző bizonyíthatóan előfizetett.
Hawes kötete még ebben a hónapban meg fog jelenni az íróról, és reméli végre egy emberibb és szórakoztatóbb kép alakul ki az olvasókban Kafkáról. A lapok kiadója egyébként az a Dr. Franz Blei, aki nemcsak jó barátja volt az írónak, de 1908-ban elsőként adta ki Kafka írásait.
Érdekes módon még most is, mikor a pornó társadalmilag sokkal elfogadottabb, mint Kafka idejében, Hawes amerikai kiadója először visszadobta a kötetet. A kiadókhoz hasonlóan az irodalomkritikusok is próbálták figyelmen kívül hagyni az újságokat. "A Kafka-ipar nem akarja, hogy ilyen dolgok derüljenek ki az ikonjáról" - mondja Hawes. "Talán Kafka életrajzíróinak nem tetszik a tény, hogy imádott szerzőjük bizony kisegítette magát ezekkel az olvasmányokkal. Talán rajta kívül csak Shakespeare-ről írtak több doktori dolgozatot, életrajzot; minden sor, amit Kafka írt, minden mondata, fecnije, képeslapja a nagy életmű része...ám eddig senki sem hozta nyilvánosságra a pornólapokat."
Az újságok címe Ametiszt és Opál volt, külsőre nem lehetett tudni, hogy mi is van bennük. Kafka elzárva tartotta őket szülei házában, a szekrénye kulcsát még nyaraláskor is magával vitte.
Hawes könyvében tovább döntögeti a begyepesedett Kafka-képet: meggyőződése, hogy a szerző nem megkínzott és magányos figura volt, akit egész életben mindenki mellőzött, egy szerencsétlen fiatalember aki gyűlölte a munkáját és minden éjjel az írással küszködött. Szerinte az igazi Kafka egy népszerű, jól fizetett állami ügyvéd volt, akit prominens irodalmi csoport támogatott. Betegségét csak későn, élete végén diagnosztizálták és nem is volt egész életében szegény. Rossz anyagi körülmények közé csak élete végén, az első világháború utáni gazdasági összeomláskor került.
Többen üdvözlik Hawes kutatásait, hiszen Kafka idealizálása elsősorban még mindig barátja Max Brod áldásos, ám mások szerint sok szempontból kétségbe vonható tevékenységének köszönhető. Igaz, hogy Max Brod nélkül Kafka írásait ma egyáltalán nem ismernénk, de miatta van az is, hogy a szerzőt ma is szentként tiszteljük. Hawes könyve arra legalább jó, hogy tudatosul az emberekben, Kafka is ember volt.
