John Updike sosem rejtette véka alá, hogy gyűlöli az internetet, tehát nem meglepő, hogy az utóbbi időben megjelent könyvei enyhén szólva is naftalinszagúak, közük sincs a 21. század valóságához.
fotó: Guardian
A nagy amerikai író legújabb könyve októberben fog megjelenni The Widows of Eastwick (Eastwicki özvegyek) címmel. A regényben az egyik szereplő szájába a következőket adja Updike: "a nyomtatás már nem azt jelenti az embereknek, mint egykoron. Rengetegen az internetről szerzik be a híreket. Nem kell nekik sok: sport és sztárok. Az önreklámozáshoz meg ott van a blogolás. Hihetetlen számomra, hogy valakinek van ideje ilyen szemetet olvasni."
Updike már 2006-ban is dühös kirohanást rendezett a washingtoni Könyv Expon: kifejtette, hogy a web rosszat tesz az irodalomnak. "Igen, megszámlálhatatlan információ van az interneten, de ebből rengeteg téves, szerkesztetlen, ellenőrizetlen és gyerekes." A cáfolók egyrészt egyetértenek Updike-kal abban, hogy vannak hibák, de szerintük ez csak a kezdeti nehézségeknek tudható be, hasonló problémákkal küzdöttek Gutenberg korában az első nyomtatott könyveknél is.
Updike új könyvének kritikusai nem abban látják a regény problémáját, hogy néha már egészen unalmas módon mutatja be a mára matrónákká lett Eastwicki boszorkányok öregségét, hanem hogy a karakterek máig egy olyan világban élnek, beszélnek és egy olyan világot képviselnek, amely már rég letűnt. Amikor nem a vezetékes telefonon pletykálnak, a három öregasszony hosszú leveleket írogat egymásnak, amit aztán postára adnak. Sukie , az egyik főszereplő szomorúan veszi tudomásul, a kis helyi újságnak, ahol ő is dolgozott egy időben, vége és helyette csupán egy fénymásolt lapot adnak ki a legfontosabb hírekkel. A gond csak az, manapság már a legkisebb falunak is van weboldala, a fénymásolás mint félelmetes és elszomorító technológiai újítás egyhén szólva is nevetséges a regényben. Ha Updike áldozott volna akár egy percet is arra, hogy az online világot legalább megmutassa neki valaki, szereplői nem lennének ennyire életidegenek.
Azzal a kritikusai is tisztában vannak, hogy a szerző fütyülni fog arra, mit gondolnak könyvéről az online megjelenő kritikákban, azt viszont elfelejti, hogy a világ továbblépett, és ha nem halad a korral legalább egy árnyalatnyit, regényei nem az amerikai próza élvonalába fognak tartozni többé, hanem csak egy letűnt világ szánalmas múzeumai lesznek.
