Fotók: Valuska Gábor

A norvég Jo Nesbø a skandináv krimi sztárja. Hiába a feltételezés, Nesbø már Stieg Larsson sikertrilógiája előtt piacra dobta első krimijét. Az általa teremtett Harry Hole eddig kilenc könyvet élt meg. Egyik regényéből az Oscar-díjas Martin Scorsese filmet rendez, nem is szól bele.

Jo Nesbø (helyesen ejtve: ju neszbő) norvég, többé-kevésbé Oslóban él – amikor épp nem Thaiföldön gyakorolja egyik kedvenc hobbiját, a sziklamászást. Sokszínű arc: régóta van egy zenekara, amivel rendszeresen fel is lép, ahogy ideje engedi. Tematikát tekintve a másik véglet, a gyermekirodalom felé is kacsintgat néha: van ugyanis egy tizenkét éves lánya, rajta tesztelte először a Doktor Proktor Pukipora című vicces gyerekkönyv főhősének figuráját, a kétbalkezes professzort (a regény azóta világsiker, eddig több, mint húsz nyelvre fordították le, a mostani könyvfesztiválra magyarul is). Legutóbb nálunk megjelent regénye a Leopárd (2009), a könyvfesztiválra egy gyerekkönyve is megjelent, de izgalmas olvasmány még a Hóember, a Fejvadászok és A megváltó is.

TRIVIA

Nesbø 1960. március 29-én született Oslóban, de gyerekkorát Moldéban töltötte. Tehetséges futballistának számított, 19 éves koráig a Molde csapatában csatárként focizott a norvég első osztályban. Később egy térdsérülés véget vetett ígéretes sportkarrierjének, így nem került álmai csapatába, a Tottenham Hotspurba. Azt a legendát terjeszti, hogy ha nem következett volna be a sajnálatos baleset, ma ő lenne Jürgen Klinsmann. Nesbø azonban nem eresztette búnak a fejét: miután a foci miatt az iskolával nem sokat törődött, továbbtanulás helyett katonai szolgálatra jelentkezett északra, ahol három évet töltött.

Ott pótolta a hiányosságokat, közgazdász diplomát szerzett, majd dolgozott szabadúszó újságíróként és pénzügyi elemzőként is. 1992-ben fogta magát, és zenekart alapított Di Derre néven, melyben énekesként, dalszerzőként és gitárosként is részt vesz. A kilencvenes évek végén a négytagú Di Derre menő bandának számított hazájában, két lemezük jelent meg. A folkpopot játszó zenekar egyébként ma is létezik, Nesbø lelkesen vállal fellépéseket, évente akár ötvenet-hatvanat is, ha az írás mellett akad ideje. A zene az alkotás folyamatában is igazi mankó, állítása szerint az íróasztal mellett jó hangosan bömböl a fülébe valamelyik kedvenc lemeze. És ha még ez sem lenne elég: telente Thaiföldön húzza meg magát, ahol szabadon áldozhat szenvedélyének. Felesége nincs, de született egy kislánya, aki most 12 esztendős. (Forrás: Könyves magazin)

Nesbø most A denevérember című, nálunk most megjelent első regénye apropójából látogatott Magyarországra, kerekasztal-beszélgetésen válaszolt a kérdéseinkre. A szerző leginkább egy introvertált hegymászó benyomását kelti. Az 52 éves író visszafogott, halkan beszél, minden kérdésre nagyon meggondolja a választ és jó a humora.

Nesbø a hetvenes évek skandináv politikai krimijének felfutásában látja a műfaj mai sikerét. Ekkor jött rá sok fiatal szerző arra, meséli, hogy ez a zsáner is lehet elismert, illetve hogy a krimi keretein belül is lehet irodalmilag maradandót alkotni. Így gyorsan emelkedett is a presztízse - ma már ezek a könyvek vezetik a bestsellerlistákat. Az íróknak ma már az őket körülvevő hatalmas felhajtást kell tudniuk kezelni, vallja Nesbø, aki, bár szívesen válaszolt a kérdésekre, a megszabott, mindössze húsz perces időkerethez azért nagyon ragaszkodott.

Aki látta akár az eredeti A tetovált lányt, akár a David Fincher-féle verziót, nem mehetett el amellett az éles társadalomkritika mellett, amely a svéd krimik világát jellemzi. A társadalombírálat is egyfajta skandináv tradíció, mondja Nesbo, akinek regényeiben gyakran feltűnnek marginális figurák: drogosok, hajléktalanok, vagy valamilyen módon kirekesztett és a rendszerrel szembeforduló alakok. „Valóban felhasználom a társadalmat bizonyos problémák körülírására, de nem ez a lényege az írásaimnak” – magyarázza az író .

Mindenképp érdekes a számára, miféle politika, milyen rendszer teszi lehetővé mondjuk az embercsempészetet vagy a kül- és belpolitika egyéb problematikus vetületeit: „A politika bizonyos szempontból igencsak szórakoztató, mivel bármelyik hatalom története nagyon izgalmas. A mindenkori választások megjelenése a médiában például mára teljesen olyanná vált, mint egy valóságshow. De ugyanilyen érdekes a második világháború vagy a balkáni helyzet is.”

Jo Nesbø kilenc könyvből álló Harry Hole-sorozatának rezonőr főszereplője egy különc oslói rendőrtiszt, Harry Hole, aki furcsábbnál is furcsább gyilkossági ügyek megoldásán dolgozik. Első kötete, a Denevérember 1997-ben jelent meg. „A kiindulópontom mindig a főszereplőm, Harry és egy bizonyos motiváció, amely a tetthez vezeti”. Nesbø rengeteg kutatást is végez írás előtt. Első könyve megírása után barátkozott össze informátoraival a rendőrségnél, így mindig van, aki segítse a munkáját. Azt állítja, a regényekben feltüntetett adatok, tények kilencvenöt százaléka biztosan valós. Amúgy is az igazságot kéne leírnunk íróként, ezt a történet is mindig visszaigazolja, mondja.

Nesbø könyveinek nyelvezete egyszerű, fordulatai váratlanok, miliője filmszerű, nem véletlenül kaptak rá a filmesek is: nálunk idén nyáron mutatják be a Fejvadászok 2011-es adaptációját (Morten Tyldum A legtöbb ember Kínában él című 2002-es dráma rendezőjének tolmácsolásában). A film remekül visszaadja a Nesbø-könyvek rideg, elidegenült világát, és kifejezetten meglepetés a folyamatosan fenntartott feszültség és egészen váratlan fordulatai miatt is. Nesbø úgy tűnik, nem nagyon görcsöl rá a filmes témára: „Én könyveket írok, vagyis ez a dolgom - úgyhogy ha filmek készülnek belőlük, annak csak örülni tudok, meg remélem, hogy jó az alapanyag, amit a kezükbe adtam. De én sem engedem, hogy bárki beleszóljon a munkámba, és ha egyszer a filmeseké a jog a regényemre – végezzék ők is a dolgukat.” Azt azért hozzáteszi, hogy nagy megtiszteltetés számára, hogy Scorsese fogja adaptálni a Hóembert, és elárulja, hogy tinédzserkorában egy Taxisofőr-plakát lógott az ágya fölött.

Hogy meddig tart még a Harry Hole-sorozat? Nesbø a kérdést feltevő újságírót megnyugtatta, hogy inkább életben hagyja, hiszen ha elárulná, meddig él jelenlegi főszereplője, meg kellene ölnie a kérdezőt. Ezt annyiban is hagytuk. Nesbø jogosnak érzi a kérdést, hogy Hole valamféle alteregója-e az írónak, hiszen szerinte az írók gyakran írják bele magukat egy-egy főhősükbe. Ugyanakkor azt is leszögezi – ezt azért nem először halljuk regényírótól a világon -, hogy igazi jó könyv csak akkor születhet, ha az alkotó képes tökéletesen magáévá tenni az adott figura személyiségét, motivációit, beszédstílusát.

A kerekasztal-beszélgetésen pár kérdést magam is feltettem az írónak, íme:

Jól látom, hogy szinte az összes krimijében találhatunk pszichopata szereplőt? Végzett valamiféle kutatást is a témában?

Jól látja. És végeztem. A negatív hőseimmel kapcsolatban mindig fennáll egy nagyon hasonló dilemma, mint amivel most a szakértők szembenéznek a tömeggyilkos Breivik esetében - nehéz megállapítani, hogy őrült-e vagy személyiségzavara van. A pszichopata ugyanis egy bizonyos olvasatban nem beteg, hanem személyiségzavaros, éppen ezért felelős is a tettiért. Erre mondjuk, hogy ez ilyen ember „gonoszságtól” szenved. Ami engem ebben a legjobban érdekel íráskor, az a gonosz természete. Úgy gondolom, a lehető legközelebb akkor kerülhetünk a gonoszhoz, ha mondjuk sikerül bejutnunk egy sorozatgyilkos elméjébe. Mert létezik mindannyiunkban egy irracionális, ösztönös képesség rossz tettek elkövetésére, amely csak végletes helyzetekben kerülhet elő: például, ha a gyermekünk élete függ tőle, minden további nélkül képesek lennénk hidegvérrel gyilkolni, vagy nem segíteni másoknak egy válságos pillanatban.

Ami viszont engem érdekel, az sokkal inkább az a fajta gonosz, amely ha előtör, az illető pénzt, időt, energiát nem kímélve törekszik arra, hogy másoknak komoly fájdalmat okozzon. S erre nincs más magyarázat, az ilyen tett egyetlen motivációja az öröm, amit az illető a mások szenvedése fölött érez. Az ilyen embert nevezem én gonosznak.

És ez érdekli?

Az érdekel, mi vezet el odáig valakit, hogy egy másik embert meggyilkoljon. Hogy mi a célja és mi a pszichológiája a gyilkolás élvezetének? – engem ez izgat.

És megtalálta már a választ a kérdésre?

Megpróbálok közel jutni hozzá. Ha egész írói pályafutásom alatt képes leszek pár érvényes mondatot leírni erről, akkor már elégedett leszek.

Mennyi idő alatt ír meg egy könyvet?

Átlagosan két évig írok egy regényt.

Van valamilyen sajátos írói módszere?

Az első évben az anyaggyűjtéssel foglalkozom, és szép lassan felépítem a történetet: először csak pár oldal vázlatot írok, majd köré építem az egész sztorit. Nagyon alaposan dolgozom, hiszen ha olvasok, én is szeretek megbízni a mesélőben. Ki nem állhatom azt az érzést, ami az írói átgondolatlanságból következik: hogy sosem tudhatom, mi történik majd egy sarokkal odébb, egy oldallal később. Egy jó író jó idegenvezető is.
 

Breivik és Utoya

Az Anders Behring Breivik által 2011. július 22-én elkövetett utoyai tömegmészárlás után, amikor Breivik hatvankilenc fiatalt lőtt le politikai megszállottságból, az újságírók valósággal ostromolták Nesbøt mint látnokot és releváns véleményformálót. Nesbø a gyilkosságok után egy ártatlanságát vesztett nemzetről beszélt, amely hitt a helyes út követésében és a szabályokban, de a tavalyi tragikus társadalmi vészjelzés brutálisan felébresztette Csipkerózsika-álmából. „Norvégia olyan, mint egy ostoba, locsogó szőke nő, aki Bronx egyik sarkában flangál, majd pedig fel van háborodva azon, hogy a testőre milyen brutálisan lép fel a támadói ellen” - idézték gyakran a Breivik-mészárlás után a Hóemberből származó mondatot. Forrás: Könyves magazin

Szerző: Vörös Adél