A legvonzóbb dolog az életben, ha valaki szerelmese saját ötletének, pláne, ha ez egy képregény formájában tud testet ölteni. Az indexes Szűcs Gyula évekig a kollégám volt, rendszeresen mutogatott képeket a Café Postnuclearból, ami a Mad Max magyaros, kelet-európai újragondolása. Az ötlet és a sztori remek volt, a kiadók nem kapkodtak érte, mert a kiadók általában nem kapkodnak a képregényekért. Hetvenkét oldal, A4-es méret, színes rajzok. Akkorát ütött idén a George Miller rendezésében az újragondolt Mad Max, hogy a képregénybe is új erőt lehelt, így a Totalcar 15. születésnapjára megjelent végre a kötet.
Ez a leírás a képregénynek:
2015, Magyarország. A harmadik világháború lángförgetege évtizedekkel korábban kipusztította az emberiség háromnegyedét. Az atomhatalmak civilizációja egy barbár korszakba süllyedt vissza, ahol ma már csak az erődítményként újraépített városok jelentenek biztonságot a radioaktív sivatagokban kóborló mutánsoktól, motoros fosztogatóktól és delejes hatalmú szektavezérektől.Az országút harcosainak kőkemény világában sokszor egy babkonzerv, egy kanna benzin és egy pohár víz is többet ér, mint az emberi élet.Itt csak kétféle ember létezik: a vesztes, aki elpusztul, és keresztként végzi egy kocsi oldalán, és a győztes, aki a harc végén bevési az újabb győzelem jelét a rozsdás kasztniba.De vajon egy marcona zsoldos, egy húszéves sztriptíztáncosnő, két Commodore 64-rajongó testépítő és az egykori béketábor álomautója, egy feltuningolt Škoda Felicia kabrió elég lesz-e, hogy megállítsa a gonosz erőit és az alattomosan mindenhová bekúszó káoszt?Íme a Café Postnuclear képregényalbum, a 15 éves Totalcar jubileumi kiadványa az autók, a motorok és a poszt-apokaliptikus sci-fik szerelmeseinek.
