Houellebecqen a gyógyszer sem segít

Houellebecqen a gyógyszer sem segít

Valuska László | 2019. november 10. |

Látszólag Michel Houellebecq egy újabb regényt írt kedvenc témájáról, a kiégésből, motiválatlanságból következő embergyűlöletről, és erős, provokatív állítások közepette próbálja megfejteni, hogyan jutott el idáig. A Szerotonin sokrétegű könyv, aminek legfelső rétege az ismert színvonalon ábrázolja, hogy egy francia agronómus miként lép ki a társadalomból, hogy mazochista módon teljes egészében megélje az öngyűlöletet. Viszont ha kapirgálni kezdjük a felszínt, akkor hirtelen sok-sok iszonyú érdekes kérdést és problémát találunk, ami a szerelemhez és annak hiányhoz vezethető vissza. Houellebecq Szerotonin című regénye a hét könyve.

Michel Houellebecq: Szerotonin

Fordította: Tótfalusi Ágnes, Magvető Könyvkiadó, 2019, 368 oldal, 4299 HUF

 

Florent-Claude Labrouste agronómus, pont úgy, ahogy végzettségét tekintve Houellebecq is. A munkájában semmi motivációt nem talál, japán barátnőjéről meg kiderül, hogy nemcsak megcsalja, hanem videóra is veszi az aktusokat. Az elbeszélő számára nem is kell több bizonyíték rá, hogy az élet teljesen értelmetlen, összepakol és lelép a közös életből, de ha bárki volt már ilyen helyzetben, akkor ezen nem lepődik meg. A megcsalás nemcsak árulás, hanem az addigi közös élet tagadása is, és senki nem néz szívesen szembe azzal, hogy hosszú éveket teljesen értelmetlenül pazarolt egy lehetséges életre. Ebből a nézőpontból tényleg minden teljesen értelmetlen. 

Fotó: Valuska Gábor

Ha a nyugati társadalomban az egyén boldogsága a legfontosabb, amit nemcsak különböző történetek, hanem a fogyasztói kultúra is táplál, akkor a boldogtalansággal együtt csak kilépni lehet ebből a közösségből. Az utolsó kísérlet, hogy szerotonin-szintjét tablettákkal felpörgessék. A Prozac-ország című regény harminc évvel ezelőtt az amerikai társadalomban mutatta be a gyógyszerezés hatásait, és itt bár nem emeli társadalmi szintre a problémát Houellebecq, mégis arról beszél, hogy kizárólag begyógyszerezve tud létezni. Például felkelni az ágyból, mosakodni vagy enni. A kémia nemcsak átveszi az irányítást az élete felett, de át is alakítja a személyiséget, amennyiben mesterséges stimulálással fedi el a valódi problémákat. 

Viszont a gyógyszerezés minden szexuális vágyat kiöl az elbeszélőből, pedig nemcsak ő mondja, hogy ez milyen fontos szerepet játszott az életében ahhoz, hogy legalább valamilyennek érezze magát, hanem Houellebecq korábbi regényeiből is tudjuk, hogy a szexuális vágy az a fogyasztói társadalmunk legfontosabb szervező eleme. A libidó úgy az egyént, mint a társadalmat meghatározza, ebből a nézőpontból Houellebecq ennek a férfiközpontú kornak a végét írja meg, ami a libidó köré szerveződik. 

Houllebecq úgy meséli el a 46 éves Florent-Claude történetét, mint egy generáció vagy a fogyasztói társadalom végét. Amikor az elbeszélő minden vagyonával új életet kezd, utazgatni kezd, felkeresi régi ismerőseit, mint egy alkoholista nyomozó, akinek az utolsó ügye az lenne, hogy megfejtse, hol csesződött el ennyire az élete. A vidék leírása, kultúrmorzsák, társadalmi és politikai kommentárok közepette bomlik le a nyugati társadalom nagy mítosza: hogyan teszi tönkre a vidéki Franciaország lehetőségeit az Európai Unió és a fogyasztói társadalom, hogyan változik meg a privát életünk a mindent átható digitális kultúrában, hogy a születésünkkel kapott társadalmi rang vagy beágyazottság semmit nem ér, ha a tradíciót nem lehet folyamatosan újragondolva életben tartani. A pedofília és a kutyaszex is megkapja a figyelmet.

Hozok egy példát a rétegzettségre, ahogy a személyes történetre építve társadalmi ügyeket beszél el: amikor az elbeszélő régi haverja, egy arisztokrata család kivételezett tagja vissza akarja venni az irányítást az élete felett, és lelkesen beindítja az állattenyésztést, majd kiderül, hogy ez ma már a jogszabályok és nagy beszerzők által mesterségesen alacsonyan tartott árakkal megvalósíthatatlan, akkor hirtelen egy valós rendszerproblémát látunk a teljes széthullásában. Ez a gasztronómiára, a mezőgazdaságra, az állattenyésztésre és a vidéki életre is óriási hatással van, illetve azokra a családokra, amelyek generációk óta ebből élnek. Hogyan mehet tönkre egy ember, egy család vagy kisváros élete csupán attól, hogy mondjuk Brüsszelben megváltoztatnak néhány szabályt. Ez végül pont olyan ellenállásba fullad, mint amilyet a hírekben láthattunk a sárga mellényes tüntetéseken. A teljes tehetetlenségben nincs megoldás, mert akármilyen tragédia történne is, az íróasztalokon nem egyének történeteiről, hanem számokról döntenek. Houellebecq elbeszélője szinte érzéketlenül megy végig ezen a történeten, miközben pontosan érezteti azt a dühöt és kiábrándultságot, ami mélyről feltör.

Az elbeszélő életében megjelenő színtelenné váló élet, a saját élettől való elidegenedés bravúrosan, egyben rendkívül nyomasztóan hatja át a próza nyelvét is. Hiába adagolja ügyesen provokatív ötleteit Houellebecq, a szerző és az elbeszélő között minimális a távolságtartás, és pont ezért a szerző se tud mást, mint az elbeszélője. A Szerotonin hangulata végig depresszív, ami csak egyféle megoldást ajánlhat fel, ami már minden spoilertől függetlenül ebből a cikkből is kiderül, hogy Florent-Claude-nak meg kell találnia az utat ahhoz, hogy miközben a társadalmi működésből nyilvánvalóan nem tud kilépni, azt mégis a lehető legjobban leválassza magáról. A főszereplő számára ez a csapdahelyzet is: pont az a társadalom hozta létre a biztonságos leválasztódás lehetőségét, ami kicsinálta őt is. 

A rétegek lefejtegetése közben azzal szembesülünk, hogy a Szerotonin a szerelemről szól, egy régi, már lezárt kapcsolatról, ami minden nehézsége ellenére az egyedüli lehetőség lett volna arra, hogy az élet elviselhető legyen. A látszólag aszimmetrikus párkapcsolat pont a férfi mindenhatósága miatt megy tönkre. Mert az adott pillanatban nem ismeri fel a másikban se önmagát, se azt, hogy mindenféle elvárásaival szemben lehet elviselhető élete. Ez főleg annak tükrében érdekes, hogy Florent-Claude saját szülei haláláról épp azt tudjuk meg, hogy nemcsak nagyon szerették egymást, de a létezésük is egymástól függött.  

Michel Houellebecqnek vannak jobb könyvei, de az nem jelenti azt, hogy ez nem jó, sőt. Az Elemi részecskék, A térkép és a táj vagy az Egy sziget lehetősége mondjuk nagyszerűek, a Szerotonin viszont meglepően depresszív, bár nem hozza le az életről az olvasót, hiszen a szöveg folyamatosan stimulálja az agyát. Fontos és jó regény, vidámabbak nem leszünk tőle, de megmutatja, hogyan ne idegenedjünk el saját életünktől. 

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!