Képregény készül már közösségi finanszírozással itthon, ám prózakötet nem nagyon. Egészen mostanáig. Zelei Bori öt év tanárkodás után írta azokat a novellákat, amelyek kiadására az Indiegogón gyűjtötte össze a szükséges összeget, egészen pontosan 1500 dollárt. A blogján így ír a megjelenés előtt álló kötetről: "Mindig is nagyon érdekelt a kamaszkor, a kamaszokkal való együttműködés, legyen szó a huszonegyedik század első évtizedeiről, amiben most élünk, vagy a saját kamaszkoromról kicsit régebben: számomra az egyik legizgalmasabb dolog e kor feltérképezése a maga esendőségében és nagyszerűségében. Fikciót írtam, habár némely karakter ismerősnek tűnhet az olvasó számára: mindennapi helyzetekről írok, amik megtörténhetnek bármelyikünkkel, a körülöttünk állókkal. Remélhetőleg a lehető legmegfelelőbb és legőszintébb módon sikerült e fiatal emberek fejébe látnom, és hangot adnom a gondolataiknak, legyen szó szerelemről, családról, drogokról, homoszexualitásról, felnőttségről, halálról". A közösségi finanszírozók - persze a felajánlott összeg függvényében - minden esetben kapnak is valamit: egy fotót, egy dedikált könyvet, vagy egy közös sütizést. A legizgalmasabb persze a legnagyobb összeget adományozóké lehet, aki ugyanis 100 dollárt szánt a készülő könyvre, annak az író felajánlotta, hogy közösen találják ki, mit kapjon cserébe ("Valami titkos küldetésre, felfedeznivalóra, valami szokatlanra gondoltam.") A kötetet a L'Harmattan Kiadó fogja kiadni, mi pedig arra kértük Zelei Borit, hogy meséljen a projekt részleteiről.
Miért pont a közösségi finanszírozást választottad a kötet megjelenéséhez? Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?
Be. Az irodalmi berkekbe való belépés ritkán könnyű dolog. Miután megmutattam a szövegeket néhány közeli, hozzáértő és kritikus ismerősömnek, biztattak. Szerintem elég nehéz kifogni a szerencsés jó pillanatot, és éppen akkor a megfelelő pályázatot, ráadásul versenyezni sem igazán szeretek, ezért úgy gondoltam, megpróbálom: ha a barátaim szerint jó ötlet, akkor miért ne vágnék bele a kalandba? Ha nem jön össze, még mindig ott van a hagyományos út. Összejött. Nem tudok elég hálás lenni ezért.
Miért 1500 dollárban szabtad meg azt az összeget, amit össze szerettél volna gyűjteni? Mire elég ez az összeg?
Egyszerűen megkérdeztem a kiadót, hogy körülbelül mennyibe kerülne a kiadás. Ők pedig mondtak egy számot, amit egy kicsit fölfelé kerekítettem, hogy az esetleges váratlan költségekre is fussa, szép legyen a kivitelezés és a borító. A szokásos kiadásokat fedezi tehát az összeg, a korrektúrázástól kezdve a tördelésen és a nyomdán át a terjesztésig.
Ha összegyűlt a pénz, akkor miért a L'Harmattannál jelenik meg?
Mindenképpen szerettem volna kiadót, nem akartam a levegőben lógni. Több kiadót is megkerestem az elkészült kézirattal - természetesen olyanokat, akik adnak ki ifjúsági témájú szépirodalmat. A L'Harmattan volt az első, aki szóba állt velem, ám ekkor még nem volt szó a kampányról. Ahogy telt az idő, egyszercsak megerősödött bennem ez az ötlet. A kiadónak csak akkor szóltam, amikor a kampány már javában futott. Tetszett nekik.
Az oldaladon van egy rövid leírás a kötetről, de hogyan jellemeznéd a leendő olvasóknak, milyen típusú könyvet várhatnak tőled?
Egy kamaszokról szóló novelláskötetet írtam, nem csak kamaszoknak: a mai hétköznapok nehézségeiről, családról, szerelemről, némi devianciáról, magányról. Semmiféle csodás elem nincs a történetekben, a szereplők tökéletesen hétköznapiak, és csupa olyan dolog történik velük, ami bárkivel megtörténhet, vagy már meg is történt.
