Álnoknak, képmutatónak és hatástalannak nevezte az irodalmi kalózkodás elleni intézkedéseket China Miéville. Az angol fantasy-író az edinburghi könyvfesztiválon fejtette ki azon véleményét, mely szerint, ahogy a zenerajongók hozzányúlnak egy-egy zenei albumhoz, remixelik azt, a produktumot pedig azután felteszik az internetre, a jövőben az olvasók is ugyanígy újraszerkeszthetnek majd egy-egy könyvet.
Az irodalmi művek digitális terjesztése – vélte – azzal is járhat, hogy lényegében bárki, bármiféle különösebb nehézség nélkül belenyúlhat majd a szövegekbe, hozzátehet vagy kihúzhat belőlük, az így létrejött szöveget pedig azután felteheti az internetre. Szerinte az íróknak fel kell készülniük a „gerillaszerkesztők” akcióira, így ha a jövőben valakit megkérdeznek arról, hogy olvasta-e X vagy Y szerző művét, akkor a válasz az igen vagy a nem helyett az lehet: melyik változatot?
A skóciai születésű Ewan Morrison ugyanakkor naivnak nevezte Miéville vízióját, mely szerinte elsősorban a digitális kommunizmus elvein alapul (ennek lényege nagyjából az, hogy az internetre felkerült tartalmak közösségi tulajdonná válnak – a szerk.), ráadásul egy efféle rendszer – tette hozzá – az írók megélhetését is veszélyeztetné.
A vitán a műfaj jövőjével kapcsolatos kérdések is nagy teret kaptak. „Ahogy a vallásos emberek gyakran emlegetik a világ végét, ugyanúgy az írók gyakran jósolják a regény végét. A költők soha nem beszélnek a vers haláláról. A regényírókban miért van ez az extrém szorongás?” – tette fel a kérdést Jackie Kay költő.
Közben egy másik edinburghi vitán az amerikai-brit író, Patrick Ness, úgy vélte: a közösségi oldalakon érkező azonnali visszajelzések és az internetes kommentek fokozhatják az öncenzúrát a szerzők körében, akik attól rettegnek, hogy szavaikat adott esetben kiforgatják, rosszul idézik vagy hamisan adják majd vissza, például a Twitteren.
