The Transformation of Gender in English-Language Fiction címmel jelent meg egy tanulmány a Cultural Analytics című folyóiratban. A tanulmány a nemek arányának változásait ismertette az angol nyelvű irodalomban, és arra a paradox eredményre jutott, hogy minél inkább lazultak a merev nemi szerepek, és minél nagyobb lett az egyenlőség a nemek között, annál kisebb lett a női regényhősök, sőt, a női szerzők aránya is az irodalomban.
Egy algoritmus több mint százezer (egészen pontosan százezernégy) regényt vizsgált meg, a regényeket a HathiTrust digitális könyvtárból választották az 1703 és 2009 között megjelent bestsellerekből. A listán olyan könyveket és szerzőket találni, mint a A Dűne, a Büszkeség és balítélet vagy Raymond Chandler. Az algoritmust Ted Underwood, az Illionois Egyetem angol és információs tudományok professzora, és David Bamman, a Berkeley információstársadalom-kutatója dolgozta ki, akik nagy potenciált látnak a big data elemzésben a humántudományok területén is. Hozzájuk csatakozott társszerzőként Sabrina Lee, az Illinois Egyetem egyetem végzős hallgatója.
Az adatokból kiderül, hogy nagyjából 1800 és az 1970-es évek között folyamatosan csökken a női szerzők aránya, körülbelül 50 százalékról, kevesebb, mint 25 százalékra. Ugyanebben az időszakban a női karakterek száma is csökkenni látszik, a tendenciák pedig csak a 20. század második felében kezdenek megfordulni. Nemcsak a szerzők és a karakterek, de a nemek megkülönböztetésére használt szavak, és a speciálisan nem-kompatibilis szavak használatában is tapasztalható változás. (A tanulmány többek közt a szoknya és a bajusz szavakat említi.)
Az 1800-as években például az ’érzett’ (felt) igét inkább a nőkkel kapcsolták össze, míg a ’kapott’ (got) igét inkább a férfiakkal, az 1900-as években pedig az örömmel, vidámsággal kapcsolatos szavak minősültek női szavaknak. A 19. században elsősorban az érzelmek kerültek előtérbe, főleg a női karakterekkel kapcsolatban, míg a 20. században már a test és a ruhák is. Claire Jarvis, a Stanford irodalomprofesszora a tanulmány kapcsán elmondta, hogy első modern angol nyelven íródott regények célja és funkciója inkább a szórakoztatás volt, írójuk nem vágyott irodalmi hírnévre, a férfiak pedig akkor jelentek meg a színen, amikor a regényírás kezdett komoly dolognak látszani.
Underwood, Bamman és Lee tanulmánya nem fed le minden regény, ami az adott időszakban íródott, hiányoznak belőle például az olyan zsánerműfajok, mint a romantikus regény és a krimi. A szerzők olyan könyveket válogattak, amelyeket az egyetemi könyvtárak fontosnak tartanak, és tudják, hogy a zsánerirodalomban lenne még mit megvizsgálniuk, mert az irodalmi nem talán máshogy alakult az irodalom különböző területein.
Forrás: SmithsonianMag
