A történelemben először lehet egy egy fekete bőrű írónő veheti át jövő héten a legnagyobb presztizsű francia irodalmi díjat, a Goncourt-t. Marie NDiaye Trois Femmes Puissantes (Három erős nő) című megrázó családregényével került be a legjobb nyolc közé, a könyv egy illegális bevándorló család tragikus megpróbáltatásait meséli el.
A 42 éves francia-szenegáli származású Marie NDiaye tizenhét évesen jelentette meg első regényét, emellett forgatókönyvíróként és drámaíróként is elismert, ő a Comedie Francaise repertoárjában az egyetlen élő szerző. Könyveiben a gyarmati örökség, a megszállók és leigázottak, a feketék és fehérek közti ellentétek emlékeit dolgozza fel. A Trois Femmes Puissantes Franciaországban és Szenegálban játszódik, három részben meséli el három nő kontinenseken átívelő történetét, családi titkait és megpróbáltatásait. Az első részben egy tanárnő története olvasható, aki Párizsból Dakarba utazik, hogy megismerje a gyökereit és az apja történetét. A második történetet egy afrikai nő francia szerelme meséli el, aki Afrikából Franciaországba vitte a nőt belekényszerítve ezzel egy középszerű, a múlt árnyaival állandóan megküzdeni kényszerülő kapcsolatba. A harmadik történet egy nyomorgó fiatal nő modern tragédiája, aki kénytelen Európába menekülni Szenegálból. A tudatfolyam technikával operáló szöveg nyelve a kritikusok szerint kaput nyit a titkos gondolatok misztikus világába, a minden emberben létező természetfelettihez. A szeptemberben megjelent könyv azonnal hatalmas sikert aratott, rögtön az eladási listák elejére került.
Erősen aktuális, konfrontatív témaválasztásai ellenére NDiaye tagadja, hogy írásaival politikai üzeneteket közvetítene. NDiaye bátyja egyébként ismert francia történész és a kisebbségi jogokért küzdő harcos, akinek egyik könyvéhez írt előszavában az írónő kitért arra, hogy Franciaország sajnos még mindig egy lépéssel Nagy Britannia és az Egyesült Államok mögött jár, hiszen ezekben az országokban az utóbbi évtizedekben a kisebbségi sorból indult írók komoly sikereket tudtak elérni, elég csak Zadie Smith, Hari Kunzru vagy Kiran Desai nevére gondolni.
"Franciaországban az írók többsége még mindig magasan képzett, burzsoá családból származik. Az íróknak itt egyetemet kell végezniük, akkor lesznek sikeresek, ha meg tudnak birkózni a francia nyelv komplexitásával, amely a kisebbségiek számára nem könnyű." - mondta. Azzal együtt NDiaye nem szeretne "az első fekete írónő, aki megkapta a Goncourt-t" szimbólumává válni: "Nem szoktam, nem tudok ezekben a kategóriákban gondolkodni"- nyilatkozta.
NDiaye francia anyától és szenegáli apától született, egy Párizs melletti faluban nőtt fel; apja visszatért Szenegálba, ahova ő egészen a húszas éveiig nem látogatott el. "100 százalékosan francia közegben nőttem fel. Nem jelentenek sokat számomra az afrikai gyökereim, csak annyira amennyi azonnal egyértelmű belőlük: a bőröm színe és a nevem. Magamon kívül nem képviselek senkit és semmit: nagyon sok franciával találkoztam már, akik Afrikában nőttek fel és sokkal inkább afrikaiak, mint én - mondta NDiaye.
