C
Dacre Stoker: DRAKULA AZ ÉLŐHALOTT
Athenaeum Kiadó, 2009, 447 oldal, 2950 Ft
Bram Stoker 1897-ben kiadott Drakulája a horror mérföldköve, egy nagyszerű, a naplóregény nyikorgó vázán ingadozó grand guignol-ponyva par excellence. Stoker déd-dédunokaöccse és Ian Holt forgatókönyvíró nemrégiben összeállt, hogy a Stoker-örökösök áldása kíséretében megírják a könyv ortopéd folytatását.
Húsz év telt el azóta, hogy végeztek a gróffal: egykori hőseink így vagy úgy, de mind sérült emberek lettek, a harc mindegyikőjükön otthagyta nyomát, vagy pszichésen, vagy Mina esetében fizikálisan, ő Drakula harapásának következtében azóta egy napot sem öregedett. Tipikusan posztmodern húzás antihősökké tenni a hősöket, az öreg Stoker ilyesmire gondolni sem mert volna, ehhez a huszonegyedik század kell.
Eleve a koncepció túlságosan posztmodern, meta: valós eseményekre, a történelemre való kikacsintgatás jellemzi, és ez elvonja az alapsztoritól a figyelmet. Dr. Van Helsinget azzal gyanúsítják, ő Hasfelmetsző Jack; Jonathan és Mina fia elszökik hazulról, hogy beállhasson egy színdarabba, amely hogy-hogynem a Drakula adaptációja (Bram Stoker tenmaga, figuraként felbukkan a regényben). Ez a fajta modern hozzáállás a kiindulópontja annak az anakronizmusnak, amely a könyvet áthatja.
Az összes keresztény figura hülye - személyiségük, világlátásuk, hitük dekonstrukció alá kerül és mind a lefolyóba rugdaltatik. Tökmindegy, hogy vallásos vagy-e vagy sem: észre kell vedd, hogy az ifjabb Stoker a maga erőszakos-liberális agendáját erőlteti a regényre - hogy az öreg Stoker emiatt felpofozta volna, az hótziher. A könyv főgonosza (hogy ő ki, maradjon titok) elleni harcban már nem működik a kereszt, mint ahogy úgy általában a vallásos relikviák bevetése is hatástalannak bizonyul. Kedves szerzők, dugják a modern pluralizmusukat a seggükbe. Itt ennek nincs helye!
A gótika kiplántálásán túl Dacre Stoker elköveti a talán még fatálisabb hibát, és a vérszomjas grófból, aki a nagy-nagybácsi eredetijében maga volt a megállíthatatlan, gonosz őserő, picsogó Tvájlájt-buzit csinál, aki Mina után nyafog (francba, csak eldumáltam ki az antagonista...) Ez sosem hallott még arról, hogy a nő olyan, mint a villamos? Ha az egyik elmegy, jön a másik. Hogy Dacre Stoker mégsem a borzalmas tinipicsa-rajongótábort célozta be, arra kizárólag az utal, hogy a könyv szó szerint tocsog a vérben és a szexben. Szóval van azért a regénynek pozitívuma is.
