Idén lesz kétszáz éve, hogy megjelent Mary Shelley klasszikusa, a Frankenstein vagy a modern Prométheusz. Shelley 1816 nyarán kezdte a történetírást a Genfi-tó partján, miután Byron arra kérte ismerőseit, írjanak rémtörténeteket. A 18 éves lány kilenc hónapon keresztül két nagy jegyzetfüzetbe jegyezte le a sztorit, melyeket eddig egy oxfordi könyvtárban őriztek.
A jelenleg ismert szöveg egy 1831-es kiadáson alapul, amely az eredetihez képest több módosítást tartalmaz, ám a fakszimile kiadást gondozó SP Books azt mondja, azt szeretnék elérni, hogy az olvasónak az az érzése támadjon, mintha az eredetit tartaná a kezében. A kézírásos szövegből mindenesetre kiderül, hogy a változtatások fokozatosan emberszabásúbbá tették a szörnyet – a „teremtményből” így lett „lény”, a „karmokból” „ujjak”. A szöveget a férj, Percy Shelley is megdolgozta – kijavította a helyesírási hibákat és időről időre kicserélt egy-egy szót. A kiadó szerint Percy Shelley közbeavatkozása jót tett a szövegnek, ráadásul megindító, ahogy a kézirat lapjain az irodalom és a szeretet keveredik egymással. „Kettejük kézírása nagyon hasonló, ami egyszerre bizarr és aranyos” – közölte a kiadó képviselője, Jessica Nelson. Más nem volt ennyire elragadtatva a módosításoktól: Anne K Mellor, az UCLA professzora szerint ezek inkább azt mutatják, hogy Shelley szerzőként nem vette komolyan a feleségét, és inkább egy szerethető, nem különösebben művelt iskoláslánynak tekintette.
A fakszimile kiadás mindössze ezer példányban fog megjelenni.
Forrás: Guardian
