A kilencvenes évek egyik legfontosabb regénye volt az Infinite Jest. David Foster Wallace „valami igazán amerikait szeretett volna létrehozni arról, milyen az élet az ezredforduló körüli Amerikában, és a korszak hangulatát leginkább gyomortájékról áradó, mérhetetlen szomorúsággal tudta érzékeltetni. Olyasmivel, aminek semmi köze az ország gazdasági állapotához vagy a tévéből ömlő hírekhez” – írtuk korábban a kötetről.
Amerikában igazi kultkönyvnek számít, így természetesen hírértéke van annak is, ha valaki nem éppen rendeltetésszerűen használ egy kötetet. Mondjuk megeszi. Mind az 1079 oldalt. Persze nem egyszerre, hiszen az még a legfanatikusabb olvasó gyomrát is megfeküdné, hanem laponként, szépen lassan.
Jamie Lotus komikus nem kifejezetten egy rajongóalkat, bár neki igazán abból lett elege, hogy bölcsész ismerősei örökké azzal nyaggatták, olvasta-e már az Infinite Jestet. Ezért úgy döntött, hogy inkább megeszi. Korábban arról írt, hogy megenné Jonathan Franzen könyvét, őt viszont ehhez nem tiszteli eléggé.
A könyvevés most már egy éve tart, amit Lotus szorgalmasan dokumentál is: ette már csipszes zacskóból, két szelet kenyér közé szorítva, turmixként, éjszaka, séta és meccs közben.
Mire végez, talán már magyarul is olvashatjuk a regényt. A kultkönyv itthon a Jelenkor Kiadó gondozásában jelenik majd meg, mégpedig Kemény Lili, Kappanyos Ilona és Sipos Balázs fordításában. Kemény Lili korábban a következőképp jellemezte a regényt:
DFW írói különlegessége az önmagába hurkolódó, meglóduló, aztán önmagába (vissza)forduló, szolipszisztikus gondolatmenetek következetes végigírásában rejlik. Néhány novellájának a lefordítása során azt szűrtem le, hogy ezeknek a mondatoknak az összerakásához következetes matematikai észjárás kell. (Keveset értek a matematikához, de az analitikus-nyelvi gondolkodás, a mondatok logikájának megteremtése nem áll távol tőlem. Legalábbis szeretném ezt gondolni.) Ezeket a monológokat rendkívüli mennyiségben, a beszélők társadalmi státuszának különbözőségéből fakadó formai sokszínűséggel (ami a mondatszerkezetet vagy a szókincset illeti), bravúros imitációs készséggel írja egymás után. Ezekből rakódik össze a regény.
Forrás: avclub
