A képen a két megfigyelt: Csoóri Sándor és Illyés Gyula (fotó)
Miért egyezett ki Illyés Gyula a hatalommal? Melyik Magyarországra vonatkozott az Egy mondat a zsarnokságról? Mit gondolt Illyés Gyula a zsidók szellemi befolyásáról? Egy Juhász fedőnevű ügynök mindezekre a kérdésekre kitér abban a jelentésben, amelyet a napokban az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára facebook-bejegyzése ismertetett.
Az 1959-es jelentés szerint a Juhász fedőnevű ügynök Csoóri Sándortól szerezte értesüléseit; eszerint Illyés Gyula beszélt neki egy a Magvetőnél kiadásra váró verskötetéről, kiemelve, hogy
„Ma már nem helyes a hallgatás”
Illyés ehhez hozzátette, hogy „olyan szellemi táplálékot kell adni, ami szól a mai időkre, e mellett örökérvényű mondanivalója is van. Ő ezt szerény öntudattal mondotta - reméli, hogy a kötet százhúsz verse ilyen és senki előtt nem kell szégyenkeznie miatta”.
Illyés tragikusan súlyosnak értékelte az erdélyi magyarság helyzetét, és úgy gondolta, hogy ha nem is tehetnek értük sokat, nem szabad megfeledkezni a határon túli magyarokról. Úgy vélte:
„Függetlenül számtalan elvi és gyakorlati különbségtől, elvitathatatlan, hogy Kádárék közelebb vannak a magyar néphez, annak gondjaihoz, problémáihoz, mint az egész más világban élő Rákosiék. Jellemző, és ezt is feltétlenül javukra kell írni!- hogy Kádár megtette azt, amit Rákosi sosem tett volna meg, hogy interveniált az erdélyi magyarok ügyében. Ezt soha nem fogjuk neki elfelejteni”.
A jelentés kitér egy beszélgetésre is, amelyen Kádár János állítólag Illyés szemére vetette az Egy mondat a zsarnokságról „ellenforradalmi részességét”, ám akkor a költő „valóságos dührohamot kapott, az asztalra vágott és kijelentette hogy mikor ő azt a verset írta, akkor Kádár és társai börtönben voltak. ’Ha nem tetszik, menjenek vissza a börtönbe’.
Az ügynök lejegyezte azt is, hogy Illyés egyszer „felesége rémületére” felemlegette a kommunista kultúrpápa Aczél Györgynek „a zsidók túlsúlyát a magyar szellemi életben”:
Éppen a zsidóság érdeke volna, hogy kissé hátrébb kerüljenek; egészségtelen érzelmeket ébreszt, ha mindenütt velük találkozik az ember". Ezt azért is szükségesnek tartottam megmondani, mert maga Aczél is zsidó, a ebből a nyílt állásfoglalásból kiérezhette Illyés őszinteségét és jóakaratát.
