Anne, Emily és Charlotte, testvérük, Branwell festményén (1834 körül)
Elképzelhető, hogy Emily Brontë-nek Asperger-szindrómája volt, legalábbis testvére, Charlotte életrajzírója, Claire Harman szerint. A legidősebb Brontë-lány életrajzának (Charlotte Brontë: A Life, Viking, 2015) szerzője az Edinburgh-i Nemzetközi Könyvfesztiválon arról beszélt, hogy Emily számos jellemvonása, például a zsenialitása, az, hogy nem szerette elhagyni az otthonát, hogy nem érezte jól magát, ha szocializálódnia kellett, vagy épp a hirtelen rátörő harag és frusztráció, akár az Asperger tünete is lehetett.
Elizabeth Gaskell, Charlotte első életrajzírója 1857-es munkájában jegyzett fel egy esetet Emily hirtelen haragjának illusztrálására. Amikor meglátta, hogy a frissen mosott ruhákra piszkít, a középső Brontë-lány úgy megütötte a család kutyáját, hogy az teljesen elkábult és félig meg is vakult. Gaskell szerint ez az ügy nem volt más, mint Emily erős jellemének a jele. Harman úgy véli, Charlotte és mindenki más is eléggé félt Emilytől, akinek jelenléte legalább olyan nyugtalanító volt, mint amennyire személyisége lenyűgöző.
Emily számos tulajdonságon osztozott édesapjával, Patrickkal. A férfi sosem akadályozta a gyermekeit intellektuálisan, ám barátságtalan és érzelmileg igen furcsa ember volt.
Harman a fesztiválon elutasította azt az elméletet, hogy minden Brontë-könyvet ugyanaz a testvér írt, és azt is, hogy a család egyetlen fiúgyermeke, Branwell írta az Üvöltő szelek egy részét. Utóbbi Harman szerint csak azért terjedhetett el, mert a regény elég sajátságos. Az emberek hajlamosakat kijelenteni, hogy az Üvöltő szelek a kedvenc romantikus regényük, ám az életrajzíró szerint tele van erőszakkal, és olyasmikkel, amiket egyáltalán nem lehet romantikusnak nevezni.
Forrás: Guardian
