Most először jelenik meg nyomtatásban Ernest Hemingway A Room on the Garden Side című novellája, melynek fő helyszíne az író egyik kedvenc szállodája, a párizsi Ritz. A történet narrátora egy Robert nevű férfi, akinek – micsoda meglepetés! – ugyanaz a beceneve, mint Hemingwaynek volt (Papa). A második világháború idején járunk, közeleg a náci megszállás; Robertnek és katonatársainak el kell hagyniuk a várost, azonban még van egy napjuk, amit leginkább borivással és beszélgetéssel töltenek (és mi másról beszélgetnének, mint a költészetről meg a „mocskos háborúról”).

A párizsi Ritz nagyon fontos volt Hemingwaynek, például a Fiesta című regényében is felbukkant. Persze nem hagyott volna ennyire mély nyomot benne, ha nem kapcsolódott volna hozzá valamilyen emléke. Eléggé híres az a történet, amikor a második világháborúban haditudósítóként dolgozó Hemingway 1944-ben megérkezett egy csapat amerikai katonával a hotelbe, fel akarták szabadítani azt, mire a személyzet közölte, hogy a németek már elmentek. Hemingway ezek után átvette az uralmat a bár felett, és mindenkinek pezsgőt rendelt. Később azt is mondogatta, hogy ha arra gondol, milyen lehet az élet a mennyországban, akkor annak a helyszíne mindig a párizsi Ritz.

Sok más Hemingway-dokumentummal együtt az 1956-ban papírra vetett A Room on the Garden Side-ot is a John F. Kennedy Könyvtárban tárolták, idén nyáron pedig a Strand magazin nyári számában jelenik meg. A lap korábban már Graham Greene, John Steinbeck és Tennessee Williams kevéssé ismert munkáit is publikálta. Kirk Curnutt, a Hemingway Társaság elnökségi tagja azt mondja, hogy a történet minden olyan jellemző elemet tartalmaz, melyet az olvasók szeretnek Hemingwayben.

Élete utolsó évtizedében Hemingway több olyan novellát is írt még, melyek a második világháború alatt játszódnak. 1956 augusztusában azt mondta a kiadójának, hogy összesen ötöt fejezett be, köztük volt A Room on the Garden Side című is. (Az öt írás közül mindezidáig csak a Black Ass at the Cross Roads jelent meg nyomtatásban.) Hemingway akkor azt írta a kiadónak, hogy szerinte a történetek talán kicsit sokkolóak lesznek, hiszen irreguláris csapatokról meg olyan emberekről szólnak, akik más embereket ölnek. „Mindenesetre, bármikor publikálhatod őket, miután meghaltam” – adott zöld utat a kiadójának jó hatvan évvel ezelőtt az író.

Forrás: Guardian