Az amszterdami Van Gogh Múzeum kurátorai éveken át dolgoztak a híres festő levelezésének újrakiadásán. A munka végre elkészült, öt kötetbe rendezve, fakszimilékkel, angol fordítással, bőséges illusztrációval. A londoni Royal Academy az újrakiadás alkalmából kiállítást is rendez, amely január 23-án nyílik, The Real Van Gogh: The Artist and his Letters (Az igazi Van Gogh: A művész és levelei) címen.
Az első levél Van Gogh tizenkilenc éves korából, 1872-ből olvasható, az utolsó pedig halála előtt hat nappal, 1890-ben datálódott. Mindkettő a festő öccsének, Theo Van Gogh-nak íródott, de a levelek címzettjei között megtaláljuk a lánytestvér Wilhelminét és olyan művészeket, mint Paul Gaugain vagy Émile Bernard, de szerelmes leveleket is olvashatunk. Persze a levelek többsége Theóhoz szól, eddig is ezek voltak Van Gogh élete megismerésének fő forrásai.
1880 környékéről viszont örökké hiányozni fognak azok a levelek, amiket a festő családja semmisített meg. Ezekben az időkben a református lelkipásztor apa Belgiumból hazatért fiát elmegyógyintézetbe akarta zárni, innentől datálódik a család és Vincent Van Gogh közötti viszony gyakorlatilag teljes megszűnése. Ezután csak Theóval tartotta a kapcsolatot, de még ő is kételkedett bátyja teljes mentális egészségében, ezért is sarkallta festésre és segített neki élete végéig.
1881-ből viszont olvashatunk egy Theónak címzett levelet, amelyben az akkor még talán műkedvelőnek sem nevezhető Van Gogh arról számol be, hogy miközben az etteni (Dél-Hollandia) parasztok életét rajzolta, valami megváltozott a hozzáállásában és többé már nem erőtlen. Festszetében az igazi áttörést aztán a provence-i időszak hozta meg. Egy másik művészettörténeti érdekesség nyolc évvel későbbről: első kézből olvashatjuk annak a teóriának a cáfolatát, miszerint Gaugain vágta le volna a képzőművészet leghíresebb fülét.
A levelekből is kitűnik, ahogy egyre fejlődött Van Gogh - később etalonnak tekintett - festési technikája, úgy lett egyre rosszabb a művész egészségi állapota. Sokak szerint epilepsziában szenvedett, de felmerült a skizofrénia és a mániákus-depresszió is, ugyanakkor a kutatók zöldhályogra is gyanakodnak. A posztumusz világhíressé vált festőt élete végén a saint-remy-i szanatóriumban, majd a Párizshoz közeli Auvers-sur-Oise-ban kezelték, Pissarro és Cézanne barátja, a műpártoló Dr. Gachet felügyelete alatt. Ebből a szanatóriumból írta utolsó levelét is, amiben Theónak szokás szerint beszámol éppen készülő képeiről, leírja a színeket, utolsó szavaival pl. a sápadt zöld eget. Majd pár nappal később szíven lőtte magát.
