Elhunyt Wislawa Szymborska Nobel-díjas lengyel költőnő

.:Benedek:. | 2012. február 02. |

Szerda este, február 1-én, életének 88. évében elhunyt Wisława Szymborska Nobel-díjas lengyel költőnő.

Az 1996-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Wislawa Szymborska 1923. július 2-án született a nyugat-lengyelországi Kornikban. Családja 1931-ben Krakkóba költözött, és Szymborska élete végéig ott élt. Miután a háború alatt illegális iskolákban képezte magát, 1945-1948 között a Jagelló Egyetemen tanult lengyel filológiát és szociológiát, de diplomát sosem szerzett.

Bár korán kezdett verseket írni, nem nevezhető termékeny költőnek: hat évtized alatt mintegy 400 verset publikált. A New York Times cikke emlékeztet arra, hogy egyszer azt mondta: "Van egy szemeteskuka a szobámban. Este írom a verset és reggel újra elolvasom. Nem mindig éli túl az éjszakát."

Személyes hangvételű, gondolati lírájának központi témája az ember egzisztenciális helyzete, illetve az egyén és a történelem kapcsolata. Verseit közérthetően, sok humorral fűszerezve írta.

Az 1996-os irodalmi Nobel-díjról döntő bizottság indoklása szerint a rangos elismerést azzal érdemelte ki, mert "költészete ironikus pontossággal engedi az emberi élet momentumaiban megmutatkozni a történelmi és biológiai összefüggéseket". Szymborskát a költészet Mozartjának nevezték, egy olyan nőnek, aki a nyelv eleganciáját ötvözte Beethoven dühével. A díjnak köszönhetően vált nemzetközileg is ismertté, munkáit számos európai nyelvre lefordították és átültették arab, héber, japán és kínai nyelvre is.

Szymborska ötvenes években megjelent első kötetei még jellemzően a szocialista realizmus hatása alatt születtek, verseiben például üdvözölte a Nowa Huta-i építkezést vagy éppen Lenint dicsőítette. Később sok lengyel íróhoz és művészhez hasonlóan kiábrándult a kommunizmusból és megtagadta múltját, a pártból végül 1966-ban lépett ki.

Négy-öt évente jelentkezett új kötettel, népszerűsége egyre nőtt Lengyelországban. 1994-ben egyik versének megzenésítése sokáig vezette a slágerlistákat, de Szymborska-vers nyomán született meg Kieslowski Három szín-trilógiájának Piros című része is. Verseinek gyűjteményes kiadását pedig 2006-ban a legjobb könyvnek választották a Gazeta Wyborcza olvasói.

Láncdohányos volt, a tüdőrák már régóta támadta szervezetét. 88 éves korában, krakkói otthonában, rokonai és barátai társaságában távozott el.

 

Statisztikai összefüggések

Száz emberből

Mindig mindent tud:
ötvenkettő.

Minden lépésnél habozik:
szinte mindenki más.

Kész segíteni,
ha gyorsan megy:
negyvenkilenc.

Mindig jó,
mert nem tehet másként:
négy – na jó, talán öt.

El tud ismerni, irigykedés nélkül:
tizennyolc.

Ifjan megbotlott
(de már vége):
nagyjából hatvan.

Akivel jobb szóba sem állni:
negyvennégy.

Örökké retteg
valakitől-valamitől:
hetvenhét.

Boldogságra képes:
legfeljebb huszonhárom.

Egymagában ártalmatlan,
tömegben megvadul:
több mint a fele, annyi szent.

Kíméletlen,
ha alkalma nyílik rá:
jobb, ha még nagyjából
sem tudjuk.

Visszatekintve bölcs,
nem sokkal több,
mint előre.

Az életből nem hoz ki, csak egy pár cuccot:
harminc
(bárcsak tévednék!)

Összecsuklik a fájdalomtól
és nem lát reményt maga előtt:
előbb-utóbb nyolcvanhárom.

Igaz ember:
alig harmincöt:

Vagy, ha úgy jobban érthető:
három.

Szánalomra méltó:
kilencvenkilenc.

Halandó:
százból száz --
ez a szám soha nem változik.
 

(Kepes János fordítása)