Hetvennégy éves korában elhunyt a kortárs angol-ír líra legjelentősebb alakja, az ír Seamus Heaney.
Heaney 1995-ben kapott Nobel-díjat, ezzel ő volt az első ír költő, akinek WB Yeats 1923-as győzelme óta sikerült elnyernie a kitüntetést. Életművéért 2009-ben megkapta a David Cohen-díjat, District and Circle című verseskötetéért pedig 2006-ban a TS Eliot-díjat. Human Chain című kötetét, melyben a 2006-os sztrókja utáni élményeiről írt, 2010-ben Forward költészeti díjjal jutalmazták. (A díjra 1996-ban és 2006-ban is esélyes volt, előbb a The Spirit Levelért, utóbb a District and Circle-ért.)
Heaney 1939. április 13-án született Észak-Írországban, egy kilencgyermekes család legidősebb gyermekeként. Nobel-beszédében szeretettel emlékezett vissza háromszobás, nádfedeles házukra, ahol testvéreivel saját kis univerzumot teremtettek a külvilággal szemben. Innen ösztöndíjasként a bentlakásos, St Columb's College-ba , vagy ahogy ő fogalmazott, a mezőgazdasági munka világából az „oktatás mennyországába" került.
A középiskola elvégzése utána a belfasti Queen's egyetem következett. Itt csatlakozott az „északi költők” generációjához, amelynek olyan prominens tagjai voltak, mint Michael Longley és Derek Mahon. Első verseskötetét, a Death of a Naturalistot 1966-ban publikálta. A kötet első kiadása nemrég részt vett egy írók megsegítéséért rendezett jótékonysági aukción. Heaney az At a Potato Digging című vers fölött ceruzával emlékezett meg egy bizonyos Anthony Thwaite nevű kritikusról, aki egyszer a szemébe mondta, hogy verse „gyökérzöldség-díjas”. Egy másik oldalon pedig arról informálta a kötet leendő tulajdonosát, hogy az olvasott versek szerepeltek a The New Statesman 1964-es karácsonyi számában, ekkor figyeltek fel rá a Faber szerkesztői.
Munkásságán vörös fonalként húzódik végig az északír konfliktus. Kezdetben beleérző természetábrázolásaival vált ismertté, ám ahogy egyre rosszabbodott a helyzet, verseinek tónusa sötétebb lett, és a természet csodáit felváltották a gyászdalok.
Írország elnöke, Michael D. Higgins szerint Heaney hozzájárulása „a betűk, a lelkiismeret és a emberség köztársaságához” óriási volt, a művészetekért felelős miniszter, Jimmy Deenihan pedig nagykövetnek nevezte, aki nem csak a költészetet, de egész Írországot is képviselte.Tizenkét kötetet publikált, magyarul három kötetben (Hűlt hely, Különös gyümölcs, Seamus Heaney versei) olvashatóak a versei
Súlyos visszahanggal ketyegtek az órák/A fénylő ingás, tükrös nyugalomban/Sokáig félretéve hevert a kagyló./Elgondoltam: épp így szólítaná el/ A Halál manapság Akárkit. – írta Hívás című költeményében. Az Akárki most éppen ő volt.
