Öt hetet még a legjobb barátaival is nehezen bír ki az ember, nemhogy egy olyan kollégával, aki semmilyen nyelven nem beszél rendesen, és óránként változtatja a hangulatát. Charles Dickens és Hans Christian Andersen barátsága sem bírt ki ilyen hosszú együtt töltött időt, derült ki egy hétvégén elárverezett levélből, amit az angol író írt a korábbi miniszterelnöknek, Lord John Russell-nek. A levél 4600 fontért talált új gazdára.
A két író 1847-ben találkozott először egy fogadáson, ahol Andersen, aki épp az angolra fordított történeteit promótálta, bevallotta Dickensnek, hogy hatalmas rajongója, és kora legnagyobb írójának nevezte. Néhány héttel később Dickens egy tucat könyvét és egy rövid levelet hagyott Andersen szállásán, aki Dániába visszatérve egy kissé a kollégája megszállottjává vált. Kilenc évig folyamatosan küldözgette neki a rajongói leveleket, és könyveket is küldött melléjük recenzálásra.
1857 márciusában Andersen bejelentette, hogy rövid vakációra érkezik Dickenshez, ami maximum két hétig fog tartani. Júliusban meg is érkezett, de aligha választhatott volna alkalmatlanabb időpontot a látogatásra. Dickens épp azt fontolgatta, hogy elhagyja a feleségét, ráadásul lázasan próbálta szerepét a The Frozen Deep című Wilkie Collins-darabba, amelynek végleges formájához nagyban hozzájárult. A két hétből öt lett, Dickens pedig a nyaralás végén levélben panaszkodott barátjának arról, hogy dán kollégája mennyire borzalmas vendég. Az első probléma vele, hogy úgy beszél franciául, mint Péter, a vad gyermek, akire 1725-ben találtak rá meztelenül, elvadultan a német erdőben, és akit a későbbiekben I. György „emberi háziállataként” mutogattak. (Péterről bővebben ITT.) A francia is csak úgy megy neki, mintha süketnéma lenne, nem tudja kimondani a saját könyvének címét olaszul, ráadásul a fordítója a jelek szerint rájött, hogy nem beszél dánul.
Andersen sem volt teljesen elégedett a körülményekkel, Dickens vidéki házát, a Hinghamban álló Gad’s Hill-t túl hidegnek találta, és csalódott volt, amiért senki sem akadt, aki reggelenként megborotválta volna. A hangulata is elég gyakran ingadozott: ha rossz kritikát kapott, lefeküdt a gyepre, és sírva fakadt, és sírt akkor is, amikor július 15-én végre elhagyta a házat. Dickens kevésbé bánta a távozását, amiről a vendégszoba tükrére írt mondata is árulkodik: „Hans Christian Andersen öt hétig aludt ebben a szobában - ami a családnak ÉVEKNEK tűnt.”
Nem sokkal az öthetes látogatás után a két író kapcsolata elhalt, ám minden furcsaság ellenére mégsem volt eredménytelen. Egyes tudósok szerint Dickens Andersenről mintázhatta Uriah Heep karakterét Copperfield Dávid című regényében.
