Mostanában erős ihlető ereje van a bornak, legalábbis ez a benyomásunk lehet, ha a kezünkbe kerülnek azok a szövegek, amelyeket Cserna-Szabó András, Dragomán György, Grecsó Krisztián, Háy János, Szabó T. Anna, Parti Nagy Lajos és Székely Csaba írtak a Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet számára. A művészet és a bor találkozása egy különleges projekt eredménye. Első boruk palackozásának 25 éves jubileumára a pincészet egy egészen rendhagyó ötlettel állt elő: a prémium borcsaládjuk hét új címkéjének megalkotásához hét kortárs írót kért fel, majd az általuk írt történeteket dolgozta fel alkotásain Veress Tamás tervezőgrafikus. A grafikákat és az írók műveit április 10-ig ingyenesen meg lehet nézni a Magvető Caféban, ahol az év során felolvasóesteket is tartanak a borról szóló írásokból. A művek Seress Zoltán, Gazsó György, Pál András, Kaszás Gergő és Rába Roland színművészektől hangzanak el. Az esteken az írókkal és Debreczeni Mónika birtokigazgatóval, Juhász Anna irodalmár beszélget. Most mutatunk néhány részletet a borokhoz írt művekből. A teljes szövegeket a Borból lett művészet weboldalon tudjátok elolvasni.
Cserna-Szabó András: Az ifjú főpék és a tenger
Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt – szól a régi szlogen, de ez persze nem igaz. Aki hajlamos a költészetre, sokkal inkább hisz Hamvasnak: „Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni. Ezért mondom, hogy egy pohár bor az ateizmus halálugrása.”
Olvasd el a teljes történetet ITT.
Dragomán György: Kőasztal
A szótlan erdész kőasztalát valahol a vadmeggyfákon túl, a szederbokrokon túl, de még a málnáson is túl kell keresni. Akik már megtalálták, azt mondják, valahol arrafelé van, ahol a csererdő összeér a fiatal tölgyessel. Nagy kerek asztal, valaha malomkő lehetett, akik látták, azt mondják, a moha kirajzolja rajta a régi őrlések nyomait.
Olvasd el a teljes történetet ITT.
Grecsó Krisztián: Villányi franc
A szerelem halhatatlan, de sajnos nem az örök, hanem a mindig megújuló, de akinek szerencséje és ereje (is) van, az egy ember oldalán is újra és újra fel tudja szítani a csodát. És ilyenkor, ahogy az első napon, beszűkül a pupilla, dobolni kezd a fülben a ritmus, a szív isteni tempója, rácsodálkozol a másikra, aki különben a férjed, feleséged, hogy mégis, mekkora csoda ő, hogy elvisel, hogy örülni tud neked, amikor te már napok, hetek óta csak hurcolod magad.
Olvasd el a teljes történetet ITT.
Háy János: Syrah, a gondűző borocska
Mindig is egy szőke nőre vágytam,
de a szerelem ugye nem számtan.
Nem törvényszerű inkább véletlen,
hogy kivel futsz össze az életben.
Hogy épp egy vörös és fekete nővel,
leszel egy életen át összenőve.
Shiraz, de Syrah a fedőneve,
van fegyvere, de nem lő vele,
elég ha édesen egy kicsit ránk nevet,
s mi máris ott fekszünk véresen.
Olvasd el a teljes verset ITT.
Parti Nagy Lajos: Bormese (Mi van a Pinot Noirban?)
Egyszer volt, hol nem volt, vót egy ludvérc, szegény, üvé vót a kerek világ, de nem vót az üvé senki azon. Ott vót fűbe, fába, nedvességbe, följött a szöllő gyökerin, ott liftérozott, mer a bort kivált szerette. De ezt ki nem mutatta vóna, ha verik se, mer igön orfönhordó ludvérc vót máskülömben.
Olvasd el a teljes történetet ITT.
Szabó T. Anna: A vallomás bora
A keringőről érdemes beszélni.
Ahogy a vérrel cirkulál a bor.
Körülcirógat belülről. Megélni,
hogy áramlása ízeket sodor.
Olvasd el a teljes verset ITT.
Székely Csaba: Művészet
Aznap este, amikor az öreg színész utoljára állt színpadra, előadás előtt még beült a színészbüfébe, és szokásához híven beszédbe elegyedett a társulat fiatal tagjaival. Arról folyt a vita, hogy van-e értelme a művészetnek, van-e értelme bárminek egyáltalán, meg hogy miért nem vevő a közönség az új formákra, és miért drágult már megint a magos perec. Utóbbi témát az öreg színész dobta be a beszélgetésbe, de a többiek inkább az új formákról akartak vitázni. Nem a forma számít, legyintett az öreg színész, de még csak nem is a tartalom. Hanem az, ha valamit jobban csinálsz, mint a legtöbb ember. Az a művészet. Mindegy, mi az? Kérdezte egy fiatal színész.
Olvasd el a teljes történetet ITT.
(x)
