Ann Morgan író igazán ambiciózus vállalkozásra adta a fejét: elhatározta, hogy egy év alatt a világ minden országából elolvas egy-egy könyvet. A magyar szerzők közül – mások mellett – Márait, Kosztolányit, Karinthyt és Krasznahorkait ajánlották a figyelmébe, hogy végül kit választott, az a blogjából kiderül.
Ann Morgan, bár magát kozmopolita személyiségnek tartja, egy szép napon azzal szembesült, hogy házi könyvtára jobbára brit és amerikai szerzők műveiből áll, és leginkább csak mutatóba akad benne egy-egy indiai, ausztrál vagy dél-afrikai kötet. Fordításokat alig olvas, így olvasmányélményei szinte kizárólag angolajkú írókhoz kötődnek.
2012 elején éppen ezért úgy döntött, hogy egy év alatt a világ minden országából elolvas egy-egy könyvet (ez gyakorlatilag az ENSZ által elismert 195 államot és a korábbi ENSZ-tag Tajvant jelenti). Mivel nem nagyon tudta, hogyan kezdjen neki, létrehozott egy blogot (A Year of Reading the World), ahol tippeket várt az olvasóktól, hogy az adott ország irodalmából – angol fordításban természetesen – melyik könyvet olvassa el (a könyvesblog olvasói miket ajánlanak neki?).
A reakciók még őt magát is meglepték, a világ minden tájáról jelentkeztek ugyanis emberek, hogy segítsenek neki: volt, aki könyvet küldött neki, volt, aki órákig kutatott, hogy megtalálja számára a tökéletes olvasnivalót. Előfordult, hogy maguk a szerzők jelentkeztek: a türkmén Ak Welsapar vagy a panamai Juan David Morgan például regényeik még megjelenés előtt álló fordításait küldték el neki.
A felajánlások ellenére sem volt mindig könnyű dolga Ann Morgannek, főleg, mivel a Nagy-Britanniában és Írországban publikált irodalmi műveknek mindössze 4,5 százalékát teszik ki a fordítások. Mindez különösen megnehezítette a francia- és portugálajkú afrikai országok irodalmának feltérképezését: Madagaszkár, Guinea-Bissau és Mozambik esetében például eddig még publikálatlan kéziratokra hagyatkozott, a kicsiny São Tomé és Príncipe esetében pedig valószínűleg teljesen el is akadt volna, ha európai és amerikai önkéntesek nem fordítják le neki Olinda Beja író novelláskötetét.
Volt, ahol a politikai változások állították nem várt akadályok elé: a 2011 júliusában függetlenné vált Dél-Szudánban ugyanis még utak, iskolák, kórházak, alapvető infrastrukturális létesítmények is alig vannak, nem hogy könyvek. Végül egy közvetítőn keresztül kapcsolatba lépett Julia Duany íróval, aki lejegyzett neki egy novellát (To Forgive is Divine not Human), így már Dél-Szudánt is kipipálhatta.
A könyvek, történetek beszerzése sokszor ugyanannyi időt vett igénybe, mint elolvasni az adott művet. Ráadásul sietni is kellett, mert ahhoz, hogy beleférjen az egy évbe, egy kötet elolvasására összesen 1,87 nap jutott. Ann Morgan szerint azonban minden fáradságot megért az az élmény, amelyet a könyvekből merített, nevezetesen, hogy tehetséges írók szemén keresztül ismerhette meg a világot.
A magyar olvasmányát több olyan mű közül választhatta ki, amelyeket mások ajánlottak a figyelmébe. Ezen a listán Márai Sándor A gyertyák csonkig élnek, Kosztolányi Dezső Pacsirta, Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig, Szerb Antal Utas és holdvilág, illetve A Pendragon legenda, Esterházy Péter Semmi művészet, Tibor Fischer A béka segge alatt, Krasznahorkai László Háború és háború, Karinthy Ferenc Epepe, és Kertész Imre Sorstalanság című könyve szerepelt. Ann Morgan választása – egy ajánlás nyomán – végül Karinthy könyvére esett, mely összességében nagyon tetszett neki. Az Epepe 1970-ben jelent meg magyarul, angolul azonban csak 2008 óta olvasható. A regényt George Szirtes fordított angolra.
Forrás: BBC
