Stephen King csak úgy ontja magából a könyveket: az elmúlt három évben öt új regénnyel rukkolt elő. A legfrissebb munkája, az Aki kapja, marja Amerikában pontosan egy évvel az előzményének számító Mr. Mercedes után jelent meg, és King 2016 júniusára ígérte a trilógia befejező kötetének megjelenését, mely az End of Watch címet fogja viselni.
Stephen King: Aki kapja, marja
Fordította: Bihari György, Európa Könyvkiadó, 2015, 400 oldal, 3990 HUF
Az Aki kapja, marja minden előkészítés (korábban megszokott helyismertetés, szereplőbemutatás) nélkül, in medias res kezdődik. A történet szerint 1978-ban egy Morris Bellamy nevű eszelős két társával felkeresi elvonultan élő kedvenc íróját, John Rothsteint, hogy megszerezze azt, ami szerinte jár neki: Rothstein kéziratait, köztük – reményei szerint – az imádott Jimmy Gold-trilógia folytatását. Az író ugyanis csalódást okozott Morrisnak a trilógia befejező kötetével, melyben a bálványozott főhős „beáll a sorba”, eladja magát. Az amúgy is labilis Morris, miután megszerezte az író minden pénzét és a kéziratait, egy feszült pillanatban kioltja Rothstein életét és távozik.
Míg Amerika leghíresebb kortárs szerzőjének meggyilkolása lecsendesedik, Morris egy ládában elássa a megszerzett kincset. Alig várja, hogy végre kezében tarthassa a noteszokat – a pénz mellékes –, azonban egy ferde estén önkontrollját veszíti, és rövidesen nemi erőszak miatt börtönbe kerül. Harminckét évvel később egy Peter Saubers nevű kamaszfiú megtalálja a ládát, és a benne talált pénzt családja megsegítésére használja fel. Minden pénz elfogy egyszer, és mikor Peter megpróbál túladni a noteszokon, egyre nagyobb bajba keveredik. Ráadásul Morris, aki időközben feltételesen szabadlábra kerül, nem nyugszik bele abba, hogy az áhított kéziratoknak csak hűlt helyét találja.
A több, mint 30 év különbséggel induló cselekményszálak hamar összefutnak és együtt bontakoznak ki, már-már gyanúsan sok véletlen egybeeséssel kísérve. Az előzménykötet eseményeivel is összefonódik a regény cselekménye, nem lineáris időrendben halad előre. A Mr. Mercedesben megismert hős hármas – Hodges, Holly és Jerome – csak a történet felénél kerül képbe, hogy segítsen a bajbajutott Peteren és családján.
Az Aki kapja, marja önmagában is megállja a helyét, kerek egész történetet alkot, egy sokat sejtető kiskapuval a végén, mely átvezet a trilógia befejező részébe, mintegy előre vetítve a készülő regény hangulatát és műfaját. Kingtől nem szokatlan a műfajok közti ugrálás: bármennyire próbál hard-boiled krimiket írni, nem tud teljesen kibújni a bőréből: ez a regény annak ellenére, hogy reális cselekménnyel és valósághű szereplőkkel operál, sőt, a fő cselekményszál kibontakoztatásánál egyetlen misztikus elemet sem használ, bele-belemártózik a thriller műfajába.
De nézzük ezt el neki: miért lenne kötelessége egyetlen kategórián belül mozogni? Ez a regény megfelel a krimi kritériumainak, ráadásul Kingtől szokatlanul feszes tempójú, pergő cselekményű alkotás. Meglepő módon mellőzi a korábbi regényeiben gyakran előbukkanó terjengősséget (gondoljunk csak A rémkoppantókra!), a felesleges, túlzó részletezést, a túlírtságot.
Összességében egy igazi szórakoztató, letehetetlen regényt adott ki a kezei közül, amelyet King állandó olvasói is szívesen forgathatnak, ha valami könnyed, a klasszikusoktól elütő újdonságra vágynak. Az íróval ismerkedőknek azonban nem feltétlenül ezzel kellene kezdeniük, amennyiben hamisítatlan King-hangulatra vágynak: az Aki kapja, marja az említett terjengősség mellőzésével veszít a lélekrajzok részletgazdagságából és távolabb áll az általános alkotói atmoszférától, mint az életmű korábbi darabjai.
Szerző: Polczer Bianka
Bihari György fordítása
Európa Könyvkiadó, 2015
391 oldal
