Amikor Edward St. Aubyn valamikor 1991-ben sétálni indult az anyjával, majd felé fordult és közölte vele, hogy gyerekkorában az apja rendszeresen megerőszakolta, az asszony mindössze ennyit válaszolt: „Engem is”. Ebből a rövid jelenetből is élesen kirajzolódik az a mérhetetlen fájdalommal, traumával és elfojtással bíró családi háromszög, melynek történetét St. Aubyn a Melrose Patrick-történetekben mesélte és írta újra. A regényekből egy minisorozat készült Benedict Cumberbatch-csel a főszerepben, itthon pedig augusztusban jelenik meg az első Patrick Melrose-kötet, amely három kisregényt tartalmaz majd.
Edward St. Aubyn már a születésével megváltotta örökös jegyét a kiváltságosok klubjába, legalábbis így gondolhatta sokáig mindenki, akinek nem volt rálátása arra, mi folyik a brit arisztokrácia köreihez tartozó család otthonának falai között. A jelenleg 58 éves Edward apja előkelő családból származott, anyja felmenői között amerikai iparosokat találni, azt viszont senki sem tudta, hogy Roger Geoffrey St. Aubyn évekig rendszeresen megerőszakolta a fiát, a felesége, Lorna Mackintosh pedig közben úgy tett, mintha az égvilágon semmi sem történt volna.
Edward St. Aubyn: Patrick Melrose 1.
Fordította: Csonka Ágnes, Jelenkor Kiadó, 2018, 457 oldal, 3999 HUF
Mindössze tizenhat volt, amikor rászokott a kokainra és a heroinra, aztán az egyetem előtt két évig párizsi és New York-i szállókban lébecolt és lőtte magát. Abban az időben főként a heroinra volt rákattanva, de a hotelszobájában, az ágy melletti fiókban tartotta az egyéb drogokat. Ébredés után rendszerint kihúzta a fiókot, belemarkolt, és kivett belőle három valamit. Fogalma sem volt, éppen mi volt az a három, lehetett volna akár egy gyilkos koktél, ami azonnali szívleállást okoz, vagy erős nyugtatók kombinációja is.
Tizennyolc éves volt, amikor valóságos vagyon hullott az ölébe: akkor kapta meg ugyanis az évekkel korábban elhunyt anyai nagyanyja örökségét. St. Aubyn csak később tudta meg, hogy a szülei hozzányúltak a pénzhez, és abból fizették a fiuk oktatását: „Nem lehet azt mondani, hogy bármit kaptam volna a szüleimtől – az egész egy halott idegentől érkezett”. A pénz akkor annyit jelentett, hogy jobb szállodába költözhetett, és a drogfogyasztását sem korlátozták már az anyagiak. „Nem számítottam arra, hogy sokáig élek” – mondja most, mindenesetre annyira nem csapta szét magát, hogy ne tudott volna visszatérni Angliába, ahol egy egyetemi felkészítőn az író Penelope Fitzgerald lett az egyik tanára.
A rákövetkező évben Fitzgerald könyve (A part mentén) elnyerte a Booker-díjat; St. Aubynnak addig fogalma sem volt arról, hogy a tanára író. Amiben szerepet játszhatott az is, hogy nem igazán olvas. Diszlexiás gyerek volt, és a mai napig nagyon lassan olvas, ami szerinte hatással volt a prózai stílusára is: „Nagyon izgatott a szavak hangzása, a mondatok ritmusa, mert olyan sokáig tartott, mire a végükre értem”.
A masszív drogozást oxfordi tanulmányai alatt sem hagyta abba, az egyetemet nagyrészt tanárai jóindulatának köszönhetően végezhette el. Közben persze intenzíven bulizott is, az akkori egyetemi társasági életnek pedig olyan oszlopos tagjai voltak, mint Hugh Grant és Nigella Lawson (akit érdekel, hogyan partiztak a nyolcvanas években Oxfordban, annak érdemes végigpörgetnie a Guardian összeállítását a párducruhás Hugh Grantről meg a szultánbálozó Boris Johnsonról). Annyi szert szívott és fecskendezett magába, ami mást már rég megölt volna, és bár volt rá példa, hogy túladagolta magát, egy barátjának köszönhetően időben kórházba került, ahol megmentették az életét. Ez a barát történetesen Oliver James volt, jelenleg író-pszichológus, aki gyerekkora óta ismerte St. Aubynt, volt, hogy együtt nyaraltak. Ismerte természetesen az apját is, akit okos emberként jellemzett, olyannak, aki megtalálta a módját annak, hogyan szégyenítse meg a fiát, és tudta, hogy mivel érheti el nála, hogy rettenetesen érezze magát. A szexuális abúzus akkor kezdődött, amikor Edward három és fél éves volt, és nyolcéves koráig többször megerőszakolta az apja. Állítólag nem ő volt az egyetlen áldozat. Nyolcéves korában a szülők elváltak, és Edward meg a nővére az anyjukkal maradtak. Jellemző eset, hogy, amikor Roger St. Aubyn 1985-ben meghalt, és egy barátjuk részvétet akart nyilvánítani, Edward és a testvére ezt válaszolták: „Nézd, tudjuk, hogy érzel, de mi nem érzünk így, úgyhogy ne fáradj azzal, hogy bármit is mondasz”. A barátban akkor derengett fel először, hogy a háttérben valami rettenetes dolog húzódhat meg.
Háromévesen (kép forrása)
Edward St. Aubyn nem sokkal az apja halála után kezdte papírra vetni a történeteit, miközben fejében egymást kergették az öngyilkos gondolatok. Hogy mégsem ölte meg magát, abban nagy szerepe volt, hogy elkezdett terápiára, pszichoanalízisre járni. 1988-ban aztán ultimátumot adott saját magának: vagy ír egy hiteles regényt, ami meg is jelenik nyomtatásban, vagy megöli magát.
Iszonyú fájdalmas volt számára az írás, volt, hogy egy évre le is állt vele. Végül elkészült a regény, ám a megjelenés előtt minden nap felhívta a kiadót, hogy visszavonja a kéziratot, ám, amikor valaki felvette a telefont, ő letette a kagylót. Attól tartott, hogy az emberek majd undorodni fognak tőle, ma már viszont tudja, hogy a saját szégyenérzetét vetítette ki másokra. Éppen ezért volt akkora meglepetés számára, hogy az emberek jobbára együttérzőek voltak vele.
Az író (jobbra) és a sorozat főszereplői (kép forrása)
Az egy könyvből végül öt lett: a Melrose-történetek nálunk két kötetben fognak megjelenni a Jelenkor gondozásában: az első három kisregény (Nincs baj, Baj van, Van remény) várhatóan augusztusban, az utolsó kettő (Létszükséglet, Végül) pedig ősszel. A kisregényekből készített minisorozatban Benedict Cumberbatch játssza a címszereplőt: a színész 2013-ban épp A WikiLeaks-botrány című filmjét népszerűsítette, és ennek keretében olvasói kérdésekre válaszolt a Redditen. Valaki azt kérdezte tőle, ha rajta múlna, melyik irodalmi szereplő bőrébe bújna bele. Cumberbatch kapásból Patrick Melrose-t mondta. A kívánsága pár év múlva teljesült.
A cikkhez a New Yorker és a Los Angeles Times anyagait használtuk fel.
Ahogy fent is írtuk, az első Melrose-kötet augusztusban fog megjelenni, addig olvassatok bele a Nincs baj című kisregénybe:
Melrose1_reszlet_konyves.docx by konyvesblog on Scribd
