A NASA tervei szerint 2014-ben bocsátják fel az űrbe a Sunjammer nevű napvitorlást, mely nem üzemanyagot, hanem a Nap által kibocsátott fény sugárnyomását használja fel meghajtásra. A projekt Arthur C. Clarke Sunjammer (Napvitorlások) című novellájáról kapta a nevét, amely eredetileg 1964-ben jelent meg.
„A vitorla hatalmas tányérja szinte elszállni készült a kötélzetről, mintha máris a világok között suhanó szél dagasztaná”, így szól a novella kezdőmondata. Az ötven éve íródott mű szerint „az óriási vitorla kifeszült, tükörfényes ragyogófelülete diadalmasan csillogott a napfényben. (…) Elképzelni is nehéz valamit, ami ilyen finom és ekkora. És még nehezebb elképzelni, hogy ez a végtelenül finom, vékony tükör egyedül a napfény erejével kivontatja hajóját a Föld vonzásából”. (Bars Sándor fordítása)
A projektben résztvevő Space Services Holdings vezetője, Charles Chafer 1982-ben egy bécsi konferencián találkozott először Clarke-kal, akinek amúgy nagy rajongója volt. 2000-ben azután, amikor már előkészítés alatt volt a napvitorlás felküldése, megkeresték a 2001. Űrodisszeia szerzőjét, hogy olyan hajmintát kérjenek tőle, melyből DNS-t vonhatnak ki. A mintához csatolt üzenetében Clarke azt írta, adna többet is, de már neki sincs miből. Az a néhány szál haj, amit küldött, azonban elegendő volt arra, hogy a DNS-e a Sunjammerrel kikerüljön jövőre az űrbe.
Arthur C. Clarke 2008-ban kilencvenéves korában halt meg, műveinek a száma meghaladja a százat.
Forrás: Guardian
