Fordulópontjához érkezett az angol és ausztrál könyvkiadók között évtizedek óta dúló vita, amelyben az ausztrálok megelégelték, hogy az angolok régi berögződésekkel, mintha a nagy koloniális birodalom ma is létezne, sajátjukként kezelik az ausztrál könyvkiadási piacot is.
(Illusztráció: Andrew Dyson)
Ha az amerikaiak angol nyelvű külföldi könyvet akarnak megjelentetni, akkor természetesen először Angliában néznek körül. Ezzel nem is lenne baj, de az angol kiadók mindig is ragaszkodtak ahhoz, hogy úgynevezett birodalmi jogaik biztosítva legyenek. Tehát azokat a könyveket is sajátjukként kezelik, amelyek például Ausztráliában jelennek meg. Ezért, természetesen elutasítják az ausztrál jogok megvételét, mivel szerintük, azok valójában angol könyvek. Az ausztrál piac igen erős, és kifizetődő az angoloknak, nagyszerű spórolási lehetőség tehát, hogy az ausztrál könyvek kiadási jogaiért a szerzőnek úgy fizetnek, mintha angol és nem mint külföldi lenne. A módszerrel kiváló szerzőket kapnak potom pénzért, hiszen a két összeg nagyságrendileg egymás duplája is lehet.
A másik dolog, hogy az angol kiadók elővételi jogot gyakorolnak minden például Amerikából érkező könyv kiadási jogának megvételére, az ausztrál kiadók esélyt sem kapnak, hogy egy olyan könyvet hazai kiadásban jelentessenek meg, amely esetleg semmilyen érdeklődést nem keltene Angliában. Az amerikaiak is kész helyzet elé vannak állítva, hiszen ha mégis ausztrál kiadónak adják el a jogot, akkor az angolok megtagadhatják az angliai kiadási jogok felajánlását.
Az angolok nem kertelnek, bevallják, hogy Ausztrália anyagilag fontos piac számukra. Az utóbbi években az ausztrál kiadók lázadása annyira volt elég, hogy a kiadói láncok olyan amerikai könyvek jogait akarják megszerezni, amelyek Angliában kis érdeklődésre tarthatnak számot. Legtöbbször persze az angol kiadó még ebben az esetben sem adja fel előjogát, hiszen nem akar precedenst gyakorolni. Mindennaposak az olyan amerikai visszautasítások, amikor nem adják oda a jogot az ausztráloknak, mert az angolok bejelentkeztek, aztán hónapok telnek el, az ausztrálok már nem tudják kiadni a könyvet, viszont nem jön semmilyen beígért angol ajánlat sem a könyvre. Vannak azért sikerek, volt olyan eset, amikor az ausztrál kiadó vállalta a magasabb összegek kifizetését, hogy megkapjon egy szerzőt, és egyre több amerikai kiadó hajlandó inkább ausztrál kiadót választani az ausztrál piacra. Ebből következik, hogy lassan több angol kiadó kényszerül rá, hogy mint minden más külföldi kiadó, ő is külföldi jogokat fizessen.
