Hírek usa képregény

Amerikában is szerelem a képregényírás

Rusznyák Csaba | 2013. január 21. |

Azt mindenki rég tudja, hogy legyen szó akár könyv-, akár képregénykiadásról, a szerzőknek nehéz dolguk van, már akkor is, ha csak megjelenni, érvényesülni próbálnak a piacon – ha még megélni is akarnak belőle az már az álmodozás kategóriája. De a jelek szerint Amerikában sem tejjel és mézzel folyik az, ami innen nézve Kánaánnak tűnik. Év vége felé Jim Zub, a Skullkickers című, az Image kiadónál megjelenő fantasy-komédia sorozat írója és alkotója közzétett egy posztot a blogján, ami a szerzők tulajdonában lévő képregények általános pénzügyi helyzetét részletezi. Röviden: mennyit kapnak az alkotók a munkájukért? Úgy tűnik, többségük egy petákot sem.

jimzubskullkickers.jpg
Zub vette egy képregényfüzet átlagos, 3 dolláros (pontosabban: 2.99$) árát, és levezette, ebből a vételárból mi marad az írónak-rajzolónak. Egyharmadát (1$) lefölözi a Diamond Comic Distributors, ami egész Észak-Amerikában gondoskodik a képregények eljuttatásáról a kiadóktól a boltokig. További egyharmadot (újabb 1$) zsebre vágnak maguk a boltok, amik árusítják a képregényeket. A vételár maradék egy dollárából kell fedezni a nyomdát (ami, ha alacsonyabb példányszámról van szó, már önmagában elviheti az egészet, jobb esetben csak a kétharmadát, még jobb esetben csak a felét), a kiadó egyéb költségeit – és az alkotók honoráriumát.

Arra persze maga Zub is felhívja a figyelmet, hogy a fenti számok távolról sem pontosak, függnek a kiadótól, az aktuális kedvezményektől, a rendelt illetve a nyomtatott mennyiségtől, stb - vagy pl. vannak képregényboltok, amik nem egyharmadot, hanem 50%-ot fölöznek le, és cserébe a Diamond részesedése kevesebb. De a lényeg, hogy ez a nem pontos számítás még a legoptimistább. Nem számol többek közt hirdetési költséggel, már csak azért sem, mert ezeknek a képregényeknek a marketingjére általában eleve nincs pénz (cserébe bennük sincsenek reklámok – legfeljebb a kiadó sajátjai – mert túl alacsony a példányszámuk ahhoz, hogy megérje a hirdetőknek). És a legoptimistább becslés szerint egy 5000 példányszámban megjelenő comic esetén (és rengeteg szerzői képregény van, ami ennél kevesebb példányban jön ki) az alkotó oldalanként átlag 45 dollárt kap a munkájáért.

wantedmarkmillar.jpg
A realista becslés szerint pedig semmit. Zub szavai: „Valójában, azután, hogy a kiadó megkapja a megmaradt összegből a részesedését, egyáltalán nem marad pénz az alkotóknak, hirdetésről már nem is beszélve.” És itt nem holmi „sufnikiadókról” beszélünk, hanem olyanokról, mint az Image, az IDW vagy a Dark Horse, amik a DC és a Marvel után a legnagyobbak az amerikai piacon. Zub bejegyzését több oldal is átvette, és sokan kommenteltek hozzájuk, többek közt más képregényírók és –rajzolók is. Mindannyian megerősítették a fenti állapotot: a legtöbben valóban lelkesedésből, és nem a pénzért dolgoznak (Jimmy Palmiotti: „Imádom, amit csinálok, de sosem tudnék megélni az Image-es sorozataimból.”). Zub maga is három különböző állásból tartja el magát (többek közt egyetemi tanár), a képregényt lényegében szabadidejében csinálja. És senki ne higgye azt sem, hogy a feljövőben lévő digitális terjesztéssel jobban járnak a szerzők: hiába nem kell szállítani/raktározni/nyomtatni, az egyéb költségek után (mint például a hitelkártyás tranzakció díjai) nagyjából ugyanott vagyunk (sőt, míg a nyomtatás annál olcsóbb, minél nagyobb a mennyiség, a digitális terjesztők – Apple, ComiXology – díjai fixek).

Mindez persze csak a szerzői tulajdonban lévő képregényekre vonatkozik. A Marvelnál és a DC-nél az írók-rajzolók bérmunkát végeznek, és mivel az ottani eladások összehasonlíthatatlanul magasabbak (plusz tele vannak fizetett hirdetésekkel), nincs probléma a munkájuk megfelelő honorálásával. Ugyanakkor az a munkájuk teljes egészében a kiadó tulajdona – vagyis a Marvel egy szerző Bosszú Angyalai történetét úgy, ahogy van, adaptálhatja szélesvászonra, Bosszúállók 2 címen, és egy centet nem kell fizetnie neki. Itt árnyalódik kicsit a kép a szerzői tulajdonról, amit a nagyobb szabadság mellett (értsd: senki nem szól bele, hogy az alkotó hogy írja a sztoriját), részben emiatt is preferálnak sokan. Ha Robert Kirkman The Walking Dead – Az élőhalottak című képregényéből készül egy nagysikerű tévésérozat, akkor az ő zsebe tisztességesen dagadozni kezd. Vagy vegyük Mark Millart, akitől manapság már azelőtt megveszik a filmjogokat, hogy a képregényeit egyáltalán befejezné (Kick-Ass, Wanted).

twdtv.jpg
És persze ott vannak az áltag 6 képregényfüzetet egy kötetbe gyűjtő trade paperbackek, amik segítenek valamit az egyébként elkeserítő helyzeten, ha pedig valaki – mint Kirkman – egyszer befut, utána az olvasók kitartanak mellette, és előbb-utóbb szép megélhetést kanyarint magának belőle. Millar pl. azt nyilatkozta, hogy a Marvel ugyan busásan megfizette őt a Polgárháború című crossoverért (Civil War), viszont még többet keresett saját képregényével, a Superiorral. De ők a „nagyok”, a kivételek. Minden Millarra és Kirkmanre jut ezernyi Zub. A probléma egyébként az (és ez egy nagy, külön kifejtést igénylő probléma), hogy a piac túlságosan ráállt a nagy szuperhőscímekre, szinte minden a jól hangzó brandek körül forog (Hollywood üdvözletét küldi). A független, kis képregényeket olyan alacsony számban rendelik a boltok (sokszor csak alig pár példányban, mert vissza nem téríthetők, vagyis ha nem tudják eladni, akkor kenhetik a hajukra), hogy az olvasók észre se veszik, hogy egyáltalán léteznek. 2011-ben az 1000 legnagyobb példányszámban eladott képregény közt mindössze 24 cím nem tartozott a DC és a Marvel szuperhőssorozatai közé.

Van abban némi szomorú röhejesség, hogy a lelkesedésből dolgozó független amerikai képregényesek helyzete korrelál a magyar írók-rajzolókéval. Itthon az alkotók többnyire maguk gondoskodnak a műveik kinyomtatásáról és (főleg rendezvényeken való) terjesztéséről, persze itt nem ezres, hanem százas, vagy akár az alatti példányszámról beszélünk. És a fontos különbség: nincs hová kitörni, itthon a felvevőpiac hiányában senkiből nem lesz Kirkman vagy Millar.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.