Hatvan évvel azután, hogy a Nobel-díjas Albert Camus mindössze 46 évesen egy autóbalesetben meghalt, egy új könyv azt állítja, hogy a tragédia nem egyszerű baleset volt, hanem egy KGB-merénylet, és Moszkva így likvidálta a szovjetellenes megnyilvánulásairól elhíresült, egykor kommunista meggyőződésű írót.
Az olasz Giovanni Catelli már 2011-ben arról írt, hogy Jan Zábrana cseh költő és műfordító naplójában olyan bejegyzésekre bukkant, melyek azt sugallták, hogy Camus halála nem volt véletlen. Eszerint Zábrana 1980 nyarán egy jól informált és jó kapcsolatokkal rendelkező férfitól úgy értesült, hogy a KGB emberei egy olyan szerkezetet rejtettek el a szóban forgó autó gumijában, amely nagy sebességnél kilyukasztotta azt. A parancsot állítólag egy szovjet miniszter, Dmitrij Sepilov adta ki, megtorlásul egy 1957-es Camus-cikkért. Zábrana naplóbejegyzése szerint a parancs végrehajtása három évet vett igénybe, és sikerült úgy kivitelezniük, hogy mind a mai napig mindenki azt hiszi, hogy Camus egy szokványos autóbaleset áldozata lett.
Az esetről beszámoló Guardian megjegyzi, hogy Camus többször együttérzését fejezte ki az 1956-os magyar forradalom résztvevői iránt, és erős kritikával illette a szovjet beavatkozást. Nyáry Krisztián ezt írja róla friss facebook-bejegyzésében:
Albert Camus 1956-ban a francia baloldali értelmiségiek közül elsőként állt ki a magyar forradalom ügye mellett. A következő évben - már friss Nobel-díjasként - írta meg A magyarok vére című cikkét, amely sok nyugati baloldalit végleg a szovjet típusú rendszerek ellen fordított. Camus ezután nyíltan támogatásáról biztosította a hazájában üldözött, Nobel-díjáról lemondani kényszerített Boris Pasternak orosz írót is.
Giovanni Catelli az elmúlt években folytatta a kutatást, megállapításait pedig a Camus halála című könyvében összegezte. A kötet olaszországi megjelenése után jelentkezett nála egy olasz ügyvéd, Giuliano Spazzali, aki beszámolt egy francia jogásszal, a rendkívül ellentmondásos megítélésű és azóta elhunyt Jacques Vergès-vel való beszélgetéséről. Eszerint Vergès azt állította, hogy a balesetet megrendezték, és azt a KGB hajtotta végre a francia titkosszolgálat jóváhagyásával. Catelli elméletét mindenesetre Camus családja nem fogadta jól, az író lánya megtiltotta a francia Gallimard kiadónak, hogy az apja életművéből idézzenek a könyvben. Alison Finch cambridge-i professzor is szkeptikus, és kétli, hogy a franciák hallgatólagosan belementek volna a merényletbe. Szerinte a gyakorlatban ez azt jelentette volna, hogy a legfelsőbb körök hagyták jóvá a likvidálást, ami ez esetben De Gaulle-t jelenti, ezt viszont a professzor valószínűtlennek tartja. Szerinte ugyanis De Gaulle, aki maga is író volt, nagyra becsülte a francia értelmiséget, beleértve azokat is, akik nem voltak vele egy véleményen.
Hogy Camus-t mennyire foglalkoztatták az 1956-os események, az kiderül abból a válogatáskötetből is (Előadások és beszédek), amely a közelmúltban jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, az Üzenet a száműzött magyar íróknak alcímet viselő kötet jó pár írása ugyanis az 56-os forradalommal foglalkozik.
