A sziszifuszi munka nem szívbajosoknak való

.konyvesblog. | 2016. május 23. |

trafo.pngEgy artista, aki a zuhanásba kapaszkodik – Fragan Gehlker biztosító kötél nélkül mászik fel és esik le a Trafóban kifeszített köteleken, mindent elkövetve azért, hogy életben maradjon. Az előadást minden játszóhelyén újra kitalálják, átrendezik a helyszínre igazítva, itthon a Trafóban mutatják be ezen a héten, csütörtöktől szombatig.

Az Üresbe bele van kalkulálva a veszély, és az, hogy az ember akár össze is törheti magát. De amikor az artistát húzza a mélység, akkor örömmel zuhan, mert tudja, hogy újra és újra felküzdi majd magát a magasba, ahol ismét átélheti azt a szédítő és örömteli érzést, hogy életben maradt. Az előadás arra a felszabadító érzésre emlékezteti közönségét, hogy érdemes küzdeni, mert sziszifuszi munkával bármit elérhetünk. A zuhanás meg nem is olyan nagy baj, mert utána újra lehet élvezni, ahogy meghódíthatjuk a csúcsot.

Az egyszerű eszközökkel dolgozó előadás filozófiai alapvetéseken nyugszik, kiindulópontja Camus tanulmánya, a Sziszüphosz mítosza. Ahogy Camus, úgy Fragan Gehlker is boldog embernek látja Sziszüphoszt, „…akinek szívét betölti a csúcsokért vívott küzdelem…”(Camus). Az Üres első lépései 2009-ben születtek meg, amikor Gehlker szélsőséges elhivatottsággal gyakorolta az egyik legegyszerűbb cirkuszi mutatványt, a kötélen való fel- és lemászást. Ennek az abszurditását akarta megmutatni a projekt, és azt, hogy a küzdelem tényleg lehet olyan felszabadító, mint amilyennek Camus Sziszüphoszában látjuk.

Fragan Gehlkert különben láthattuk már a Trafóban, a Krétakör A Párt című darabjában ő lógott a kötélen a romantikus jelenetben. De benne volt a Schilling Árpád URBANRABBITs (Városi nyulak) című cirkuszi produkciójában is, ami egyben a végzős vizsgaelőadása volt. A Schillinggel való találkozás fontos pont volt az életében. Ezeknek a munkáknak kapcsán ismerte meg Alexis Auffray-t is, aki hozzáadta a hegedűjét és a görkorcsolyáját a darabhoz.

További infóért katt IDE!