Néhány hete Henning Mankell maga jelentette be, hogy rákos, és akkor ígéretet tett arra is, hogy a betegségével folytatott küzdelméről folyamatosan tájékoztatni fogja olvasóit. A Guardian néhány napja közzétette Mankell svéd nyelvű bejegyzésének fordítását, melyben a krimiszerző a kezdeti sokkról és a várakozás gyötrelmeiről számolt be.
Miután január elején rákkal diagnosztizáltak, tíznapos pokolra szállás vette kezdetét – kezdi visszaemlékezését Mankell, aki szerint ezek a napok emlékezetében ködbe burkolóznak, és utóbb ezt az időszakot olyan elhúzódó rémálomként írja le, melynek mindegy volt, hogy Mankell alszik-e vagy éppen ébren van.
Henning Mankell magát a negyvenes évek gyermekének nevezi, hozzátéve, hogy ez a nemzedék még automatikusan a halállal társítja a rákot, és még akkor is, ha tudja, hogy a kutatások hihetetlen fejlődésen mentek azóta keresztül – és a daganatos megbetegedések nem feltétlenül végződnek halállal –, a régi felfogástól nem tud teljes mértékben megszabadulni.
A felesége egy nap azt javasolta neki, hogy írnia kellene a várakozásról, hiszen a kezelések ez esetben sok esetben várakozást is jelentenek, amely minden érintett számára sok nehézséget jelent. Henning Mankell szerint a várakozás időnként elviselhetetlen, ugyanakkor elkerülhetetlen, és természetes az is, hogy ha valaki várakozásra kényszerül, akkor teljesen tehetetlennek érzi magát.
Számára ebben az időszakban a nagy kérdés az volt, hogy az áttét vajon elérte-e már az agyát, ez ugyanis azt jelentette volna, hogy a csata már azelőtt eldőlt, hogy egyáltalán elkezdődött volna. Amikor a kezelőorvosa közölte vele, hogy ilyesmit nem találtak, a pillanatot Mankell felszabadító érzésként élte meg. A rákja persze ugyanolyan súlyos betegségnek tekintendő, mint azelőtt, ennek az időnként rettenetes várakozásnak mégis egy darabka pozitív hír volt a jutalma.
Néhány napon belül elkezdődik a kezelés, tehát a várakozás első szakasza lezárult. Kezdetét veszi azonban egy másik várakozási szakasz, de itt – az előzővel ellentétben – már ő lendül támadásba, írja bejegyzésében Henning Mankell.
Forrás: Guardian
