- A Mandiner márciusban arról írt, hogy a Galaktika engedély nélkül közölte külföldi szerzők novelláit
- Júliusban közzétettek egy cikket, amelyben a jogszerűtlen és ki nem fizetett közlések egész sorát hozták példaként
- A Galaktika által ellopott novellák szerzői között olyanokat találunk, mint Arthur C. Clarke, Terry Pratchett, George R. R. Martin vagy épp Philip K. Dick, és kiderült, hogy a lap nemcsak fikciót, de interjúkat is közölt jogtalanul
- A Mandiner szeptember végén arról írt, hogy az amerikai sci-fi és fantasyírók szövetsége (SFWA) arra kérte a szervezet tagjait, hogy az ügy lezárásáig ne dolgozzanak a Galaktikával. Az SFWA-t nagyon elkeserítette, hogy a lap ilyen tisztességtelenül járt el, tekintve, hogy egykor 94 ezer példányt adtak el egyetlen hónap alatt, ma pedig hozzávetőlegese havi ezer példányt vásárolnak belőle.
A Galaktika-botrányról most a Guardian közölt egy összefoglaló cikket, melyben többek között arról írnak, hogy a lap olyan szerzők szövegeit is ellopta, akik alapvetően nem a sci-fi műfajban mozognak: Moshin Hamid Financial Timesban és Zadie Smith New Yorkerben megjelent írását.
A Hugo-díjas Ann Leckie (Mellékes háború, Mellékes igazság), akinek egy novelláját szintén jogtalanul közölték, a honlapján arról írt, hogy úgy érzi, a meglopott szerzők vonakodnak hangot adni az ügynek, mert a Galaktika nélkül nem lenne komoly terepe a műfajnak Magyarországon. Arra jutott, hogy bármennyire ésszerűnek tűnik is a hallgatás, hiszen ha megszűnik egy lap, az az íróknak is rossz, közelebbről megvizsgálva látszik majd, hogy milyen mocskos is ez az ügy.
Miközben olyan szerzők, mint Theodora Gross, Daniel Keohane, Mark A Rayner, Ruth Nestvold, Eugie Foster és Kelly Link engedélyt adtak a novelláik közlésére, számos író csak azután egyezett meg a Galaktikával, hogy kiderült, a szövegeiket jogtalanul közölték. A lap egy alkalommal megtagadta a fizetést egy meg nem nevezett írónak, mert a novelláját több mint öt éve közölték, és azt írták neki, hogy ha ad egy új novellát közlésre, akkor a szokottnál nagyobb honoráriumra számíthat. Ez 10-20 dollár helyett 30 dollárt jelent. A Galaktika azt írta, tudja, hogy ez nagyon kevés pénz, de ennyit tesz lehetővé az anyagi keretük, és arra is figyelmeztették a szerzőt, hogy a magyar piac sokkal kisebb, mint az angolszász. (Vagyis azt hiszik, hogy öt év alatt minden jogtalan közlés elévül, jó ötletnek tartják a zsarolást, majd elérik, hogy a szerző érezze rosszul magát, amiért pénzt mert kérni egy olyan szegény piactól, mint a magyar.)
A lapot kiadó Metropolis Media vezetője, Burger István szerint mindez azért történt, mert ő azt hitte. „ha szóban megegyezik egy magyar ügynökséggel, akkor bárkitől közölhetnek novellákat".
Leckie hatalmas baromságnak nevezte Burger mentegetőzését, és szerinte az az ötlet, hogy a novellák reklámozzanak egy szerzőt, gyanúsan hasonlít arra az állításra, hogy a szerzőknek örülniük kéne, amiért egyáltalán figyelnek rájuk, de sajnos a figyelemmel még senki nem lakott jól és a lakbért sem fizette ki belőle senki. Leckie szerint egyáltalán semmi gond nincs azzal, hogy egy író ingyen adja oda a szövegét egy lapnak, ám egy szerkesztő sem nyomtathat ki valamit anélkül, hogy fizetne vagy engedélyt kérne a közlésre, arra hivatkozva, hogy az író így reklámozhatja magát a (magyar) közönség előtt, vagy a lap nem engedheti meg magának, hogy fizessen.
A meglopott írókat a Kátai&Bolza ügynökség képviseli, és 16 szerző 37 novellájára már sikerült is megállapodniuk novellánként 75 dollárról a Galaktikával, ám vannak még szerzők, akiknek ügye folyamatban van.
