A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merényletben elhunyt újságírók és karikaturisták tiszteletére, valamint a szólásszabadság védelme érdekében a Budapesti Francia Intézet a Magyar Képregény Szövetség tagjaival együttműködésben március 13. és április 10. között #JeSuisCharlie címmel nemzetközi karikatúra-kiállítást rendez az intézet galériájában.
A tíz országból érkezett huszonöt alkotást a közönség először láthatja együtt, egy kiállítás keretében. A francia és a magyar művészek munkái mellett amerikai, belga, brit, indiai, iráni, kanadai, orosz és spanyol karikaturisták rajzai is láthatók lesznek nagy formátumban. A támadás napjának estéjére a #JeSuisCharlie a Twitter történetének legtöbbet használt címkéjévé vált. Január 7-9. között több mint 5 millió bejegyzést jelölt. A „toll hatalmasabb, mint a kard”: tartja a közmondássá vált idézet, ám a fenti számadat igazolja, hogy a technika új, még hatékonyabb fegyvert ad az internetezők kezébe: a hashtaget.
A kiállítás két kurátora Zsigó Bianka és Takács Eleonóra a Magyar Képregényszövetség tagjai. Kérdéseinkre Takács Eleonóra válaszolt emailben.
Ez egy emlékkiállítás vagy kiállás a szólásszabadság mellett?
Mindkettő, de leginkább a világ grafikusainak reakcióit szeretnénk bemutatni. Művészettörténetileg egyedülálló, hogy azonos mottóra, ilyen gyorsan és ilyen nagy mennyiségben a világ minden részén készüljenek grafikák.
Nem akarunk senkit sem megbántani, provokálni. Olyan karikatúrákat válogattunk össze, amik leginkább az emberi érzelmeket mutatják be: ilyen a fájdalom, az együttérzés, a félelem, a düh, a felháborodás, a gyász, az emlékezés.
Miért gondoltátok, hogy Magyarországon emlékkiállítást szerveztek a Charlie Hebdónak?
Már pár órával a tragédia után a spontán grafikai megnyilvánulások és összefogások olyan lehengerlő erővel tettek tanúbizonyságot a szólásszabadság, mint alapvető emberi jog mellett, hogy úgy éreztük, ezt be kell mutatni a magyar közönségnek is. Mindenki döntse el maga, hogy miért fontos ez a kiállítás a bemutatott perspektívából, ami egyben természetesen emlékezés az áldozatokra is.
Mi alapján választottatok ki az alkotókat a világ minden tájáról?
Hogy az adott rajz ebben a témakörben mennyire találó. Elgondolkodtató képeket kerestünk nem provokatívakat.
A kiválasztott alkotóktól engedélyt kértünk, amit szinte mindegyik művész azonnal megadott, sőt sok bátorítást és jókívánságot kaptunk.
A kiállításon érzékelhető bármilyen közös hangütés, szimbolika? Milyen különbségek vannak az egyes országok alkotói között?
A legfontosabb szimbólum egyértelműen a ceruza, amely pont az ügy kapcsán vált a szólásszabadság jelképéve, majd mindegyik képen megjelenik. A második talán a vér, amely arra az abszurd leszámolásra utal.
A Charlie Hebdo milyen örökséget hagyott maga után?
Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni. Rengeteg vita alakult ki a történtek után. Egy biztos, ez a művészi összefogás, ami a tragédia után a világhálón életre kelt, egyedülálló a világtörténelemben.
A kiállítás a Budapesti Francia Intézetben január 14-én rendezett A szólásszabadságért című est, valamint a Közép-európai Egyetemen május 19-ére tervezett Charlie után – szólásszabadság, vallás, biztonság című konferencia közé illeszkedik. A kiállítás a március végéig zajló 15. Frankofón Fesztivál programsorozat része.
Kiállító művészek:
Amad + Sylv1 (F) – Olivier Balez (F) – Guy Delisle (CA) – Romain Dutreix (F) – Sergey Elkin (RU) – Göndöcs Gergely (HU) – Phillippe Geluck (BE) – Halter András (HU) – Ingrid Hoeben (BE) – Yann-Armel Huet (F) – Ana Juan (ES) – Remi Malingrey (F) – Merényi Dániel (HU) – Németh Gyula (HU) – Mana Neyestani (IR) – Pápai Gábor (HU) – June Pla (F) – Plantu (F) – Sébastien Samson (F) – Fred Vervisch (F) – Martin Vidberg (F) – Dhimant Vyas (IND) – James Walmesley (GB) – Zorro de Bianco (HU) – Adam Zyglis (US)
