Több mint négy évszázaddal azután, hogy megírták, megjelent a Historia del Huérfano, vagyis Az árva története című spanyol regény, amelyben egy 14 éves hagyja maga mögött a Granadát, és indul Amerikába, hogy megcsinálja a szerencséjét.
A regényt Martín de León y Cárdenas, egy Ágoston-rendi spanyol szerzetes írta 1608 és 1615 között. A történet fikció, önéletrajz és történelmi dokumentumok keveréke: főhőse keresztül-kasul bejárja a spanyol birodalmat, végignézi, ahogy Sir Francis Drake megtámadja Puerto Ricót, eljut Lima legfelsőbb köreitől egészen Potosí bányáiig, hogy egy furcsa hajótörés, és egy kalózokkal megtámogatott közjáték után végül eljusson Peruba, és belekóstoljon a nyugodt szerzetesi életbe. Cárdenas 1584-ben született Malagában, és hőséhez hasonlóan ő is eljutott Peruba. Könyvének 1621-ben kellett volna megjelennie Andrés de León néven, ám végül sosem nyomtatták ki, talán azért, mert szerzője attól félt, hogy problémái származhatnak belőle, ha egyházi karrierbe kezd.
A 328 oldalas kéziratot egy spanyol akadémikus fedezte fel 1965-ben. Korábban hiába kísérelték meg többen is kiadni, nem jártak sikerrel, úgyhogy elterjedt a pletyka, hogy valami nincs rendben a könyvvel. Amikor a perui akadémikus, Belinda Palacios elkezdett dolgozni rajta, sokan azt mondták neki, Cárdenas könyve el van átkozva, és aki elkezd foglalkozni vele, az hamarosan meghal. Palacios csak nevetett ezen, de kicsit aggódni is kezdett, mert tényleg történetek halálesetek korábban: valaki egy fura betegségben, más autóbalesetben halt meg. Ám az reméli, hogy miután a könyv a José Antonio de Castro Alapítvány jóvoltából megjelent, az átok sem működik többé.
Cárdenas könyve nemcsak a négyszáz évvel ezelőtti hétköznapokról tudósít, de a gyarmatosítások képét is árnyalja: Palacios szerint hajlamosak vagyunk a spanyolokat főgonosznak látni, akik mentek, és leigázták az őslakosokat, ám a regényből kiderül, hogy a kaland mozgatta őket. Nem arról volt szó, hogy eldöntötték, hogy odamennek, és leigázzák, akit találnak, az egész sokkal inkább egy nagy üzlet volt, amelyben a kaland és a felfedezés vágya is szerepet játszott.
A regény bepillantást enged Lima partijaiba és bikaviadalaiba, de a birodalmat tápláló és mozgató rabszolgamunkát is bemutatja. A főhős ellátogat például Huancavelica higanybányáiba, ahol nyolcszáz őslakos dolgozik embertelen körülmények között. Bár a szerző látta, hogy a munkakörülményeik a pokolhoz hasonlítanak, nem volt az őslakosok jogainak védelmezője. Felismerte ugyan, hogy rosszul bánnak velük, és nehéz az életük, de nem azt kritizálta, hogy a fehérek kizsákmányolják őket, hogy ne kelljen dolgozniuk, hanem azt, hogy annyira rosszul bánnak velük, hogy a végén eltűnik az őslakos populáció, és a kizsákmányolásra alapuló rendszer többé nem lesz életképes.
Forrás: Guardian
