A Macskák mesés könyve témájában erősen determinált – ez egyszerre segítheti is az illusztrátor munkáját, de kihívások elé is állíthatja, hiszen könnyen bele lehet csúszni a vizuális közhelyekbe. Hogyan kerülted ki ezeket az alkotói csapdákat, és mi volt ennél a kötetnél az elsődleges víziód, koncepciód?
Az első amit megbeszéltünk Lovász Andreával, az antológia szerkesztőjével, hogy bátran elrugaszkodunk a cuki cicás könyv zsánertől. A kollázs ötlete is innen „ollózódott” be, vált központi elemmé. Friss, humoros, titokzatos, de mégis szerethető képi világ volt a belső vízióm. Előre tudtam, hogy a szövegtestnek ezerféle karja és lába lesz, időben és nyelvezetben is sokfelé mutat majd, így nem lesz egyszerű felöltöztetni.
Egy ritmust szerettem volna, amiben van egy nagy kép, és mellé apróbb motívumok, ez tűnt a leginkább pulzálónak a könyvtestre nézve. Szerencsére akkora bizalmat kaptam a Cerkabellától, hogy én tervezhettem a könyv egészét, így a betűtípuson át, az oldalszámig mind terepe lehetett a „macskásodásnak”, egybe tudtam fogni a könyv egészét.
A kötetben váltakozva olvashatunk kortársat és klasszikust, verset és prózát. Illusztrátorként teszel különbséget? Mi az, ami a leginkább be tudja indítani a fantáziádat?
A klasszikusoknál olyan mélyen kódolt figurákat, mint Frakk és Szerénke, vagy Vacskamati kellett „másmilyenre álmodnom”, nagy kihívás volt. Várfalvy Emőke porcicája és a Tudós macskája kitalálása agymunkának sem volt utolsó, de nagyon szerettem, hogy lehet bolondozni és közben meg komolyan venni a macska-lét titokzatosságát. Verset illusztrálni maga a szabadság, mintha a szótagokból nőnének ki a vonalak és a motívumok, szőni lehet a gondolatokat szinte, számomra otthonosabb terep mindenképpen. A próza más asszociációt igényel, a történetisége ugyanakkora segítség, mint nehézség számomra, de itt sok kiváló szöveg köré kellett felépíteni a víziót, mindben találtam mélyebb rétegeket, amiket fel tudtam kaparni, kifordítani és átfordítani, nem csak megeleveníteni.
Mit árulhatsz el a technikáról, mivel és hogyan dolgoztál?
Vegyes technikával dolgoztam. Kollázsolással rétegeket emeltem egymásra. Sütőpapír, macskás fotó, rajzolt kanapé, akril és vízfesték, krétabajusz, kanapé szövetdarab. Mintha egy macska hétköznapi életének apró darabjait terítettem volna a munkaasztalra.
Az illusztrációk alapján egy kicsit szürreális, tótágast álló világ bontakozik ki az olvasók előtt. A saját alkotói létedben, tevékenységedben milyen szerepet játszik a humor?
Amikor a kisfiamat vártam, akkor valahogy belém növesztett egy jó adag humort. Vagy csak pont elérte ezt a belső gombot, de azóta néha tudok humoros lenni. Neki több jutott ebből, mert neki fergeteges humora van. Felszabadított, és egyre jobban merem használni a szarkasztikus vagy bolondosabb énem. Addig csak tragika voltam leginkább. Nem gondoltam, hogy ekkora családom lesz, és az ezzel együttjáró hétköznapi őrületek sodornak majd a hétfőktől a vasárnapokig. A humor a legnagyobb segítség abban, hogy lelkesen nevethessek a saját kínjaimon és bénaságaimon.
Aki követ az instagramon, az tudhatja, hogy sok állattal körülvéve élsz. Alkotóként tudsz ebből meríteni? És ha igen, hogyan?
A macskáim minden lében kanálságának köszönhetem ezt a macskás könyv lehetőséget, mert a Rókamók és Círmacs videójában leverték a kamerát. Meg is háláltam nekik halpástétommal. A legnagyobb átformáló erővel azonban a lovaink voltak és vannak rám. Három kutyánk, három cicánk és két lovunk van éppen. Mindegyiküket mentettük, megvan a maguk sorstörténete, a hibáik, amik miatt nem kellettek senkinek. Egyikük sem tökéletes, mi pedig ezekkel a furcsaságaikkal együtt szeretjük őket. Ez a fajta gondoskodó elfogadás szerintem nekem segített a legtöbbet, a fókuszom sokfelé szóródik, mégis így tudok koncentrált lenni: kiégés elleni csendekkel, érzelmileg dúsított életképekkel. A lovak pedig egyenesen tükörország ajataját tárták ki előttem. A sok szellemi munka mellett nagyon jólesik a napi fizikai terhelés is, a kényelemmentes élet felé nagy lépést tettünk a befogadásukkal.
Mesék, történetek, képek születnek belőlük, csak sosincs időm leírni ezeket. Helyette látom, ahogy a lányomra mennyire kreatívan hat ez a fajta szimbiózis a négylábú családtagjainkkal, csak ő a tudomány felől kreatív. A legfőbb alkotásom talán az ő gyerekkoruk.