A gyerekek új barátai a született újrahasznosítók, a Kacatkák
Nagy Viktória

A gyerekek új barátai a született újrahasznosítók, a Kacatkák

A nyakiglábikók (gyerekek) számára még látható, de a nyakiglábok (felnőttek) számára már láthatatlan Kacatkák a világ kezdete óta azzal foglalatoskodnak, hogy újrahasznosítanak mindent, amit az emberek eldobnak. Sally Gardner kétrészes könyvsorozatából sok mindent megtudunk a tengerek élővilágáról is, és arról, miért használjuk tévesen a „szemét” kifejezést. 

A Szemét-szigeten élő Kacatkák az újrahasznosítás szimbólumai lehetnének: lakóhelyüktől a ruháikon át a berendezési tárgyakig mindenük olyan anyagokból készült, amit a tenger sodort eléjük. Bár ez nagyon jól hangzik, felmerül a kérdés: hogyan került oda az a sok kupak, palack, madzag, rugó, doboz és textil, és biztosan jó helyen van-e ott. A két részből álló, gyerekeknek szóló könyvsorozat első részében (Kacatkák Szemét-szigeten) a Kacatkák arra ébrednek, hogy a Szemét-sziget a zord északi vizeken sodródik, a második, napfényesebb részben (Kacatkák és a teknőcgubanc) pedig valami történik Palack-heggyel. 

sally gardner
Kacatkák Szemét-szigeten
Babilon Kiadó, 2025, 137 oldal, Ford. Fenyvesi Orsolya

Egyiknek szemét, másiknak kincs 

A Kacatkák mottója alapján az emberek által szemétnek titulált tárgyakat három csoportba sorolhatjuk: majdnem hasznos, hasznos és kincs. Számukra a szemét egy összefoglaló szó mindenre, amiből más, hasznos dolgot készíthetünk, szortírozási gyakorlatuk pedig bebizonyítja, hogy ebben a szemléletben nem a szemétből van sok, hanem abból, amit az ember ebbe a kategóriába sorol ahelyett, hogy tárgyainak második, harmadik, sokadik életet találna.

sally gardner
Kacatkák és a teknőcgubanc
Babilon Kiadó, 2025, 136 oldal, Ford. Fenyvesi Orsolya

Gyerekeknek a fenntarthatóságról

A gyerekek is egyre több olyan üzenettel találkoznak, amik közös természeti kincseink megóvásáról, ennek módjairól szólnak, és mindennapjaiknak már az óvodában is egyre több, ezt célzó gyakorlat képezi fontos részét. Azt viszont, hogy miért gyűjtjük szelektíven a hulladékot, miért ültetünk palántákat, miért nem kérünk szívószálat és viszünk magunkkal kulacsot, szülőként néha nehéz átadni a kicsiknek, ha segíteni szeretnénk őket a világ megértésében és a benne való eligazodásban, de közben nem szeretnénk rémálmokat okozó képekkel megijeszteni őket.

Sally Gardner mesevilága és Lydia Corry bájos illusztrációi játékos formában mutatják meg fiatal olvasóiknak a környezetvédelem fontosságát.

Úgy ösztönzik őket a szeméthez és a természeti erőforrásokhoz való viszonyuk tudatosítására, hogy bár fel-felvillantják az ennek hiányában megjelenő veszélyeket (a szemét miatt a tengert nem találó kisteknősöket, az apró korukban palackokba szoruló halacskákat, Aranka B. Etelka halkórházát), a tehetetlenség és reménytelenség helyett az általunk megtehető, apró, de fontos lépésekre irányítják a figyelmet.

A Kacatkák: apró méret, nagy hatás

A találékony, kreatív és az életet megannyi módon ünnepelni képes Kacatkák élettere – a rendelkezésükre álló, építkezési alapanyagnak használt szemét mennyisége növekedésnek következtében – folyamatosan nő. Világukban a műanyag palackokból csónakok lesznek, a konzervdobozokból otthonok, a kupakokból kalapok, a befőttesgumikból motorok: mindennek megvan a helye.

Idővel azonban a tengerbe kerülő szemét olyan méreteket ölt, hogy még „a gondokon nevetni kell, különben csak nagyobbak lesznek” elvet valló Kacatkák is aggódni kezdenek – ennyi műanyag palack még nekik is sok.

A híres felfedező, Kacatko Polo egyszer el is indult, hogy felvegye a kapcsolatot a nyakiglábokkal:

Szándéka nemes volt, terve egyszerű, stílusa lényegre törő: megmondja nekik, hogy ne dobáljanak szemetet a tengerbe.”

Több az egyben: kalandba csomagolt segédlet kicsiknek és nagyoknak

Minden nap, minden életkorban sok csatornán, sok formában találkozunk a Kacatkák által is megélt problémákkal, a két kötet történetei viszont magával ragadó, reményteli és erőt adó kalandok mentén kínálnak beszélgetési, közös gondolkodási lehetőséget szülőknek és gyerekeknek. Az esti meséknek is ideális történetekben közös szál, hogy a jó szándék, a kedvesség milyen szupererő lehet, miközben a fiatalabb, már önálló olvasók is fantáziadús és hozzáférhető módon kapnak (életkoruknak megfelelő) értelmezési keretet a hulladékkal, az újrahasznosítással és a természetvédelemmel kapcsolatos kérdéseikhez – mindezt az ilyen témákat gyakran kísérő borúlátás és felesleges félelemkeltés nélkül.

A gyerekeknek szóló környezetvédelmi üzenetek sokszor fenyegetőnek, félelmetesnek tűnhetnek, ami bénító hatású lehet.

Gardner üdítően pozitív megközelítése, a mesekönyvek kedves illusztrációi és furcsa karakterei viszont a fenntartható életmódot nem teherként, hanem kalandként keretezik, ahol mindenki részt vehet a megoldásban.

Nyitókép: Portré: sallygardner.net