A Mi ketten gyönyörű mesekönyv, amelynek már fűzöld borítója elvarázsol gyereket és felnőttet egyaránt: egy nyuszi és egy sün fordítja egymás felé pisze orrát, olyan idilli képen, amely az egész meséskönyvet jellemzi. A kötet a barátság lényegét mutatja meg a három és hat év közötti kisgyerekeknek, azt a támogatást, erőt és biztonságot, amit ez a szoros kapcsolat jelenthet, és persze azt is, hogy néha bizony akadályok állnak a barátság útjába.
A Móra Kiadó csodaszép kiadványai közé illeszkedik Michael Engler mesekönyve, amelyben rövid történetek olvashatók az erdő örök barátairól, a nyúlról és a sünről. Az egyszerű, könnyen követhető meséket Joelle Tourlonias képei segítenek értelmezni, átélhetővé tenni. A német szerzőpáros kötetében az aranyos figurákkal benépesített, áttekinthető, letisztult képek
jól illeszkednek az ugyancsak klasszikus vonalvezetésű történetekhez.
Ezekben a mesékben a két főszereplő változatlan ismerősként köszön vissza mindannyiszor, a történetek minden esetben egy-egy kisebb konfliktus köré szerveződnek, amelyek miatt az idill egy pillanatra megbomlik, de aztán végül minden visszatér a megszokott medrébe, és az erdőben folyik tovább a biztonságos, szeretetteli élet.
A kiadvány négy mesét tartalmaz, az elsőben a sün és a nyúl barátságának kialakulása a téma; ez a két kisállat attól függetlenül, vagy éppen azért szereti egymást, mert annyire különböznek: „A nyúlnak tetszettek a tüskék. A sünnek tetszett a sima bunda.” A sün téli álma alatt a nyúl hűségesen és kitartóan várja vissza társát, aki a hideg évszak végén vissza is tér. A második mesében az örök barátokat nem a téli álom, hanem egy harmadik erdei állat, a mókus megjelenése távolítja el egymástól, de csak kis időre. Féltékenység, bizalmatlanság férkőzik a főhősök lelkébe, de a barátság ereje itt is felülkerekedik. A harmadik történetben újabb állatok jelennek meg, egy hód és egy menyét „tolvajlása” jelenti majd a bonyodalmat, de ez ugyanúgy megnyugtatóan záródik, mint a negyedik mese, amelyben a nyúl megbetegszik, és kiderül, hogy baráti társaságban a gyógyulás is könnyebb.
A sün és a nyúl elbűvölő párosának történetei a barátság lényegéről szólnak. Egy olyan kapcsolattípusról, amelynek alapja a bizalom, a hűség, az összetartozás és egymás segítése. A közösen eltöltött napok, a vidámság, az öröm és a biztonság mellett persze néha felüli a fejét a féltékenység, a harag, az eltérésekből eredő félreértés,
de létezik örök barátság,
és az igaz barátok minden problémán képesek felülemelkedni. A célzott korosztály szociális fejlődésében a baráti kapcsolatok kiemelt jelentőségűek, a család kötelékéből kitekintve láthatóvá válik, hogy az otthonon kívül, az óvodában, iskolában is szert lehet tenni szoros kapcsolatokra. A barátkozás persze nem kockázatmentes tevékenység, a düh, a csalódottság és a hiányérzet is beleférnek. Jó, ha a kisgyerekek egy ilyen könyv szereplőivel tudnak azonosulni, és átélhetik, hogy kisebb buktatók ellenére a barátság az egyik legértékesebb dolog. Ahogyan maga a sün jegyzi meg a legutolsó mondatban: „Nincs is ennél jobb a világon!” Az óvodás és kisiskolás olvasók számára el sem lehet képzelni ennél megnyugtatóbb közeget: ez a mesekönyv olyan, mint egy meleg, vastag paplan, amely alatt lapulva mindenki megfeledkezhet a külvilágról, a hétköznapok zajáról és lármájáról, és gondolkodhat arról, neki kik a barátai és miért szereti őket annyira.