A Papírszínház egy rendkívül eredeti és egyedi mesélési műfaj, forma és technika: Japánból származik, és sajátossága, hogy a mesét, verset, történetet rögtön színházzá alakítja. A mesélő egy fakeretben mozgatja a nagyméretű lapokat, a gyerekek ezt látják. A mesélő felolvassa a lapok hátoldalán rögzített szöveget, de improvizálhat is, sőt, akár be is vonhatja a gyerekeket a mesélés folyamatába – a történetmesélés így válik azonnal közösségi élménnyé.
Kép Forrása: Csimota/Facebook
A Csimota Kiadó legújabb Papírszínház-meséje Kollár Árpád Félbevágott március című verse, amely az elején egy teljesen hétköznapi szituációt vázol fel, ami nem más, minthogy milyen kellemetlenségekkel jár, ha félbevágunk valamit:
„Nem jó, ha félbevágod az ujjad, mert fáj,
és nem tudod megfogni a kiflit, a mobilt, a könyvet”
Ugyanígy nem túl szerencsés félbevágni egy autót vagy egy labdát. Ám, ha félbevágjuk a márciust, akkor pont a hónap közepén lesz egy nap - néha esős, néha szeles vagy napos -, amikor mindenki kokárdát tűz a ruhájára:
„mert egyszer régen azok a fiatalok,
akik pont úgy utálták a csomós tökfőzeléket, mint te,
és nem szerették, ha piszkálják őket,
azok a lányok és fiúk egyszer kettévágták
az egész világot, és nem féltek, hogy belezuhannak”.
A verset Grela Alexandra illusztrálta: dinamikus, markáns színekkel játszó rajzai a történelmi múlt képei helyett inkább a jelenre koncentrálnak, elősegítve ezzel a gyerekeknek az azonosulást. Persze a vers sorait követve felbukkannak itt is a félbevágott hétköznapi tárgyak, március 15-re utalva ugyanakkor megjelenik az elengedhetetlen kokárda és a közös ünneplés is. A képek egytől egyig annyira részlet- és ötletgazdagok, hogy önmagukban böngészőként is simán megállják a helyüket, hiszen mindig találni rajtuk újabb és újabb felfedeznivalót.
