A középiskolás és félárva Avery élete akkor áll a feje tetejére, amikor üzenetet kap egy kőgazdag, vadidegen családtól, melynek tagjai arról értesítik, hogy a família elhunyt patriarchája őt is bevette a végrendeletébe. A lány rögtön egy nagy kérdőjellé változik, de gondolkodni nincs túl sok idő, privátgépbe vágják a gyámjával, azaz a nővérével együtt, és meg sem állnak Texasig. A Hawthorne család természetesnek vélhető ellenségességgel fogadja az idegent, és persze mindenkinek azon pörög az agya, milyen kapcsolat fűzhette a lányt az öreg Tobiashoz.
A döbbenet akkor jön, amikor felbontják a végrendeletet és kiderül: a család csak a lehulló morzsákat kapja, a milliárdok pedig az Avery nevű csitri ölében landolnak. Az örökségnek egy feltétele van: egy teljes évet a Hawthorne-házban kell töltenie, amelynek falai között – ez csak menet közben derül ki –
több a titkos átjáró, rejtekfolyosó, kódokkal nyitható ki- és bejárat, mint ami egy átlagember számára egészséges lenne.
Avery szempontjából a teljesítés egyetlen szépséghibája, hogy a házban maradnak a rokonok is, köztük Tobias négy fiúunokája (persze mind másért sármos), akiket világéletükben rejtvények megfejtésére trenírozott a nagyapjuk.
Az nagyon hamar kiderül, hogy nemcsak a ház, de maga a lány is egy rejtély (a „miért pont ő?” kérdése végighúzódik a regényen), ráadásul a négy fiú múltja is tele van titkokkal, és egymás közötti viszonyukat elég alaposan átrendezte egy múltbéli tragikus haláleset. Miközben a lány megpróbál alkalmazkodni az új életéhez (nemcsak testőrt és ügyvédet kap, de új stílust is, meg persze rengeteg stresszt a nyakába), újra iskolába kell járnia, ami csak a szupergazdagoknak fenntartott helyi suliban lehetséges. Barnes itt nagyjából hozza az összes középsulis romkom toposzt, az iskola méhkirálynőjének felbukkanásától kezdve a mindenki által levegőnek nézett fura fazonig, de ha ezeken a gyerekbetegségeken átsiklunk, és csak a házbeli eseményekre koncentrálunk, akkor
elkezd működni a cselekmény.
Avery házi nyomozásának akkor lesz igazán tétje, amikor valaki megpróbálja eltenni láb alól, és a lánynak így már sokszoros érdeke, hogy kiderítse, milyen titkokat rejt a Hawthorne-ház, amelybe az öreg Tobias egy rakás nyomot rejtett el. A lány a négy fiúval szövetkezve és/vagy versengve próbálja összeállítani a kirakós darabjait, ami a kötet végére úgy-ahogy sikerül is. Azért csak úgy-ahogy, mert az Örökösök viadala egy kétkötetes sorozat első része, így miközben Barnes az egyik kezével ad (azaz kapunk egyfajta feloldást a könyv végére), a másikkal elvesz (és egy brutális cliffhangert pakol az utolsó oldalakra). Az nagyon érződik, hogy Jennifer Lynn Barnesnak erős forgatókönyvírói tapasztalata is van, dinamikusan követik egymást az események, és
nagy meglepetés lenne, ha előbb-utóbb nem készülne film belőle.
A tini romkom-szál alapvetően nem lép túl a közhelyeken, viszont a nyomozós részek izgalmasak, és bár Barnes nagy eséllyel továbbra is erősen tartja majd a szerelmi szála(ka)t, csak remélni lehet, hogy a második rész főleg a kutatásra, a titkok, kódok, rejtvények megoldására fog koncentrálni.