Barcs Kriszta könyve nyelvet ad a gyerekek érzéseinek
Both Gabi

Barcs Kriszta könyve nyelvet ad a gyerekek érzéseinek

bookline_kids barcs_krisztina gyerekkönyv interjú kulcslyuk_kiadó pszichológia

A mese a gyerekek anyanyelve. Aki beszél meséül, az könnyen megtalálhatja a kicsik lelkéhez vezető utat. Barcs Kriszta pszichológusként pedig nemcsak meséül tud, hanem lélekül is. Ez a legjobb kombó ahhoz, hogy könyvei által elindulhasson a szülők és a gyerekek között egy igazi párbeszéd a legfontosabb kérdésekről. Olvasd el rövid ajánlónkat és interjúnkat a szerzővel!

Barcs Kriszta: Utazás a lelked körül - Pszichológiai ismeretek 7 éves kortól
Ill. László Zsuzsi, Kulcslyuk, 2022, 40 oldal
Barcs Kriszta: Utazás a lelked körül könyv

Nyelvet adni az érzéseknek

Sokszor még felnőttként is küzdünk azzal, hogyan fejezhetnénk ki a legnehezebb érzéseinket. Egy gyerek számára pedig ez szinte lehetetlen feladat, hiszen olykor még a szavakat sem találják arra, mi is kavarog bennük. Barcs Kriszta gyerekeknek (és szüleiknek) szóló pszichológiai ismeretterjesztő sorozatának első kötete, az Így működik a lelked jó alapot ad ahhoz, hogy a másodikat is könnyű legyen befogadni. Ám az Utazás a lelked körül az első kötet ismerete nélkül is befogadható, önálló műként is megállja a helyét, de a kettő szorosan összetartozik.

Az Utazáshoz pontos térképet kapnak a gyerekek és a szüleik is, így Barcs Kriszta segítségével talán nem tévednek majd el az érzéseik labirintusában, és a párbeszédhez is megkapják azokat a szavakat, amelyekkel pontosan kifejezhetik a belső világukban zajló történéseket. Ez nemcsak a szülő-gyerek kapcsolatot építheti és erősítheti, hanem a gyerekeket is felvértezi azzal a tudással, ami elengedhetetlen a boldogulásukhoz.

-

A nagyalakú kötet oldalpáronként taglal egy-egy fontos témát, ami körüljárja a legégetőbb gondokat, amelyekkel egy hét–tíz éves gyerek találkozhat a közösségben és a családi életben. Az észlelés (Összekapcsolda), a tanulás (Tudásvadász), a figyelem (Porondmester), a bullying (A ki-nevet-a-végén játék) vagy az önbecsülés (Tükröm-tükröm léghajó) és még tizenegy másik téma rávilágít az összefüggő belső folyamatokra, és kézzelfogható segítséget ad az olvasó gyerekeknek ugyanúgy, mint a szüleiknek vagy a nevelőiknek, László Zsuzsi rajzai pedig nem csupán illusztrálják Barcs Kriszta gondolatait, hanem humorral oldják föl a legnehezebb témákat is.

Mi volt a személyes motivációd ezeknek a könyveknek a megírásakor?

Sok olyan gyereket ismerek, aki talán egy kicsit magára van hagyva a lelkével vagy a körülötte lévő történésekkel. Nekem is nagyon nehéz volt, amikor én voltam alsós, mert ugyan gondoskodtak rólam, mégis úgy alakult az életünk, hogy a lelki támogatás fájdalmasan hiányzott. Magamnak kellett valahogy „kikaparni”, hogy mi miért történik velem. Hogy egyáltalán megpróbáljam megérteni a körülöttem lévő jelenségeket, folyamatokat, én naplót írtam. Azt gondoltam, hogy hátha más gyerek is jár épp most ebben a cipőben, nekik, értük írtam.

Ugyanakkor mind a két könyvben igen fontos volt, hogy ha a szülő és a gyerek együtt olvassa, akkor közöttük elindulhasson egyfajta párbeszéd. Épp az az egyik fő visszajelzés, hogy ebben nagyon jó a könyv, mert tényleg feltár fontos kérdéseket.

Olvasás után még egy órát beszélgetnek a szülők és a gyerekek, és ez a legjobb, ami történhet, hogy összehozza a szülőt és a gyereket.

Az ő saját egyéni világukba vezeti őket, ami csak az övék, ahhoz nekem már nincs közöm. A könyvem csak segít nekik kimondani, elindítani a mély párbeszédeket, nekem pedig épp ez volt a legnagyobb vágyam.

Viszonylag szokatlan a könyvek mérete, miért választottátok ezt a nagyobb formát?

Az eredeti kézirathoz már eleve rajzoltam vázlatokat, és A3-as lapokon dolgoztam, végig így gondolkodtam róla, hogy nagy lesz a mérete, mert a képeknek is megfelelő teret kell kapniuk a szöveggel együtt. Ez pedig megkívánta a nagyobb formátumot, azt akartam, hogy ami egy adott lelki jelenséghez tartozik, az egyben, kompakt módon látható legyen egy dupla oldalon. Az első könyvnél még elég pontosan meghatároztam, mit rajzoljon László Zsuzsi, de a másodiknál már önállóbb volt, igen fontosak az ő stílusjegyei, és különösen a humora! Olykor közösen ötleteltünk, hogyan lehetne egy-egy lelki jelenséget a legjobban megjeleníteni vizuálisan.

-

Miért tartod ennyire fontosnak, hogy a gyerekek ismereteket szerezzenek a lelkükkel kapcsolatban?

Mindig is nagyon fontosnak tartottam ezt. Tanítottam is pszichológiát hét-nyolc évig serdülőknek, amit nagyon-nagyon szerettem. Aztán született két gyerekem, most nyolc és tíz évesek, és most őket, s velük együtt az ő korosztályukat szeretném edukálni. Az elsőt nagyon lelkesen fogadták, új volt nekik, a másodiknál már úgy voltak vele, hogy „jól van, anya ír, hát ő ilyen”. Azért elő-előveszik, maguktól is, szóval szerintem tetszik nekik. A hasznát is látom. Főleg abban, hogy meg tudunk egymással beszélni olyan dolgokat, amiket korábban nem. Egy közös nyelvet adott nekünk is, hogy kifejezhessék, mi az a harag, a félelem. (Ezek az első kötetben voltak, például a haraghőmérő, vagy az érzelmeknek a felsorolása ábécében.) Adott egy kommunikációs eszköztárat, de nem csak nekünk. A nagyszámú szülői visszajelzések legalábbis ezt igazolják. Engem is meglepett a sikere egyébként, az első kötet már bőven túl van a tizenötezredik eladott példányon.

Az első kötet is igen alapos, miért érezted szükségét, hogy a másodikat is megírd?

A bullying témája volt számomra a legfontosabb, tulajdonképpen emiatt írtam meg az Utazást. A ki-nevet-a-végén játék dupla oldalait használva készítettem már én is gyerekcsoportnak külön foglalkozást, és azt láttam, hogy igencsak tudtak vele azonosulni. Mivel tanítottam is, tudom, mi jár egy tanár fejében pró és kontra, így az a gondolat vezérelt, hogy be lehessen vinni a témákat a tanterembe harminc gyerek közé, mondjuk, egy osztályfőnöki órára. Így át tudják tárgyalni a gondokat akár egy tanóra alatt is a gyerekekkel, hisz a szövegek kellően rövidek ahhoz, hogy maradjon idő beszélgetni.

Nagyon nehéz megtalálni a gyerekekhez vezető nyelvet – különösen az ismeretterjesztés terén. Te hogyan találtál rá?

Valóban bele kell rakni a szaktudást és a pszichológiai tényeket, de úgy, hogy a gyerekek számára is befogadhatóvá, megemészthetővé váljon. Egy jól összefoglalt tudásanyagot kellett létrehoznom, de nekem valahogy könnyen ráállt az agyam. Talán mert mindig erősen absztrahálok, tehát a lényeget és az összefüggéseket kiemelve keresem a nagy képet, a rálátást. A tanítási gyakorlat is sokat segített ebben, most csak adaptálni kellett egy fokkal kisebbekre ugyanazt, amit eddig is csináltam. Persze elég sokat kutattam hozzá, egy-egy téma kifejtéséhez átolvastam az egyetemi tankönyvekben tárgyalt elméleteket, és kiemeltem azt, ami szerintem hasznos, gyakorlati, érthető volt belőlük.

Az Agymanók és Albert Barille nyomdokain –  a lélek megértésében segít Barcs Kriszta könyve
Az Agymanók és Albert Barille nyomdokain – a lélek megértésében segít Barcs Kriszta könyve
Tovább olvasok

Várhatók még következő részek a sorozatban?

Amit a pszichológia terén szerettem volna elmondani ennek a korosztálynak, az benne van ebben a két kötetben.

Amit viszont a közeljövőben mindenképp szeretnék, az egy felvilágosító könyv ugyanennek a nyolc–tíz éves korosztálynak.

A statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy a gyerekek nagyobbik része legkésőbb tízéves kora körül találkozik a pornóval, s ez engem mélységesen megriaszt. Mivel már nagyon nehezen tudjuk őket megvédeni ettől, ezért szeretném, ha legalább felkészíthetnénk rá a kicsiket.

Fotók: Váradi Levente