A Népmesekincstár Mesepedagógia módszer vezetője, Bajzáth Mária színes, illusztrált kötetbe gyűjtötte a magyar népmeséket és legendákat, a Kerek élet fája című mesekalendárium küldetése pedig, hogy rávilágítson, milyen hagyomány bújik meg egy-egy ünnep mögött. A szerző a könyvet öröknaptárnak szánja, mert a jeles napokról nemcsak akkor érdemes olvasni, amikor éppen aktuálisak, de a lapok forgatása a várakozást is izgalmas időszakká varázsolja. A könyvben magyarázatot kapunk arra, hogy a generációk óta öröklődő szokásaink miért és hogyan alakultak ki - például miért kerül karácsonykor diósbejgli az asztalra, vagy milyen ősi hagyománya van a szüretnek, és mindez hogyan kapcsolódik Szent Péterhez. De Szent Miklós püspök legendájából kiderül az is, hogy miért kell jól viselkedni Mikulás előtt. A kötet lényege, hogy az ünnepek mögé tartalom kerüljön, és megértsük, milyen jelentéstartalma van egy-egy szimbólumnak. A szerző célja, hogy a gyerekek - és a mesét olvasó felnőttek is - közelebb kerüljenek kulturális gyökereinkhez.
Bajzáth Mária több mint egy évtizede gyűjti a történeteket, a mesék között olyan is van, amit a saját gyerekkorából hozott. A kötetet Getykó Krisztina illusztrálta, a könyv elő- és hátlapján egy tizenkét ágú fa mutatja meg, hogy melyik hónapban milyen ünnepek követik egymást. A könyvet az évszakok bontják négy részre, majd hónapokra és ünnepekre. Minden történet mellett találhatunk egy illusztrációt, és egy rövid ismertetőt: így például mielőtt elolvasnánk A fecskékről és a többi madárról című mesét, kapunk egy kis információt is a madarak visszatéréséről.
A meséket ötéves kortól ajánlja a szerző, a kötet célja pedig, hogy a gyerekek valamilyen cselekvést társítsanak egy-egy időszakhoz és ünnephez. Például, ha augusztus 20-a közeledik, ne csak azt tudja, miért szokás kenyeret sütni, hanem ezt a szokást felelevenítve benne is felébredjen a gondolat, hogy esetleg kipróbálja a kenyérsütést. Vagy ott van a gergelyjárás, amit régen iskolakezdéskor tartottak. Ekkor nem szeptemberben, hanem március 12-én, Gergely napján kezdődött a tanítás, amikor az idősebb diákok útnak indultak, hogy új diákokat toborozzanak, és Szent Gergely püspök emlékére adománygyűjtést szerveztek a tanítóinknak, így hálálva meg nekik a tudást, amit kaptak tőlük.
A kötetből az is kiderül, hogy Márton-napon miért eszünk libát, karácsonykor pedig miért dió kerül a bejglibe. A Márton-napi hagyomány egészen a római korig nyúlik vissza, amikor november 11-én hatalmas bált rendeztek, az asztalra pedig frissen sült liba került. A keresztény hagyományban karácsony előtt negyven napig böjtöltek, amit egy nagy lakoma előzött meg. Ekkor a sok finomság mellett liba is került az asztalra, és a néphagyomány szerint, aki jól belakott a finom húsból, annak következő évben is került bőven étel az asztalára. A decemberi mesékből pedig kiderül, hogy a szép dió egészséget, a rossz betegséget jelent, és úgy tartották, ha diót eszik az ember, bölcsebb lesz.
Bajzáth Mária korábbi, Gingalló - Magyar népmesék óvodáskortól című kötete után a Kerek élet fája a nagyobbakat szólítja meg, és arra buzdítja őket, hogy ne csak ismerjék és értsék, de építsék is be régi hagyományainkat a mindennapokba.