Vajon van-e olyan olvasni szerető gyerek, aki nem álmodozott arról, hogy egy könyvesboltban vagy egy hatalmas könyvtárban él,
ahol plafonig érő polcokon, szebbnél szebb könyvekben újabb és újabb világok nyílnak, ahol egy kényelmes fotelben vagy kanapén reggeltől estig olvasni lehet, elveszve a kalandos történetekben? Ez persze általában csak álom, mégis van, akinek az élete: „Pearl Cole egy könyvesboltban élt.” Ezzel a mondattal kezdődik az ausztrál írónő, Amelia Mellor első könyve, és az elbeszélő ezzel meg is jelöli történetének varázslatos helyszínét, egy nagyon különleges, bűbájjal teli könyvesboltot, ahol az alapító, Edward Cole és népes családja él. Ez a különös hely látható a borító grafikáján is, mely olyan jól sikerült, hogy szinte már önmagában eladja a regényt. A helyszín adott, a főszereplők a boltban lakó család tagjai, közülük is elsősorban Pearl és Vally, egy fiú és egy lány, bátor testvérek, akik fordulatos feladatok és próbák sokaságán mennek keresztül, hogy megmentsék édesapjukat, a boltot és az egész családot a gonosz markából.
A 7-10 éveseknek szóló, a fantasy elemeit felhasználó kalandregény helyszíne meglepő módon a valóságban is létezett. A könyv végén a szerző el is meséli az eredeti történetet, melyből szerteágazó, fordulatos fikciója kinőtt.
Az eredeti, kétszintes melbourne-i könyvesboltot Edward Cole nyitotta 1873-ban Cole Könyvesház néven az aranyláz idején, miután rájött, hogy az aranybányászat az ő számára túlságosan fárasztó és monoton foglalkozás. Egy pitésbódéval indult, majd egy kisebb könyvesboltot nyitott, ebből lett aztán egy többszintes nagy könyvkereskedés. Ez a valóságban is varázslatos hely ihlette a könyv különös helyszínét, ahol egy nem kevésbé különleges család él: „A Cole gyerekek tehát minden reggel egy csodálatos könyvesboltban ébredtek, amely tömve volt majmokkal, zenével, parfümmel, porcelánnal, játékokkal, édességgel, varázslattal és szivárvánnyal. A város a küszöbükről nyílt, ott csörömpöltek a villamosok, kiabáltak az utcai árusok, és játszottak tiszta szívből az utcazenészek.”
A szülőpár hat gyermeket nevel, akik egytől egyig csodás, és nem mellesleg varázslatos készségekkel felruházott gyerekek. Idillinek tűnik minden, de már a könyv legelején kiderül, hogy
egy hatalmas hiány is tátong ebben a majdnem tökéletes világban:
a család egyik gyermeke, Ruby három évvel korábban skarlátban elhunyt. A gyász láthatóan még mindig eleven, leginkább talán a különc apa nem képes feldolgozni a hatalmas veszteséget. Ezért történhet meg, hogy lánya visszaszerzése érdekében alkut köt a gonosszal, aki nem más, mint a különös nevű idegen, az obskurátor. Ennek az alkunak a következményeitől menti aztán meg a már említett testvérpár a családot és a könyvesházat is. A két gyerek kalandjai teszik ki a szöveg nagy részét: a gonosz ellen és apjuk megmentéséért folytatott küzdelem nemcsak varázslattal, hanem veszéllyel is tele van, a két kis hősnek az eszét, a lelkét és a szívét is bele kell adnia, hogy legyőzhessék a családjuk ellen ármánykodó, ördögi férfit. Ha küldetésük elbukik, nemcsak apjukat és a könyvesházat veszítik el, hanem a velük kapcsolatos emlékeiket is.
A tétek tehát óriásiak, a kalandok pedig lenyűgözőek, a hősök bátorsága, furfangja, és a korábban inkább egymás ellenlábasaiként viselkedő testvérek összetartása végül meghozza a gyümölcsét, és a kalandok, rejtvények sora után a jó győzedelmeskedik. A regény nemcsak különleges szereplőkben, képekben, kalandokban gazdag, de nyelvi fantáziája, sokszínűsége is kiemelkedő. Hatalmas kreativitás áramlik benne, mely egészen biztosan lenyűgözi majd kis olvasóját, de valószínűleg nemcsak őt, hanem a felnőtteket is magával tudja ragadni a Manó Könyvek újdonsága, mely a végtelen, már-már gyermeki fantáziájával olvasóit egy fordulatos és varázslattal teli utazásra hívja.