Isaacson két éven át követte Muskot, részt vett a megbeszélésein, együtt végigjárták a gyárait, és hosszú órákon át tartó beszélgetéseket folytatott vele, de kérdezte a családját, a barátait, a munkatársait és az ellenfeleit is róla. A könyv különleges betekintést nyújt Elon Musk sikereinek és kudarcainak történeteibe és soha nem látott közelségből vizsgálja meg, hogy Musk démonjai vajon zálogai-e az innovációnak és a kreativitásnak. Olvass bele!
Steve Jobs, Leonardo Da Vinci és Albert Einstein életrajzírójának új életrajzi könyve korunk egyik legizgalmasabb és legellentmondásosabb innovátoráról a világpremierrel egy időben jelenik meg magyar nyelven. Walter Isaacson eddigi munkáihoz méltó alapossággal írta meg Elon Musk történetét, amelyben egészen közelről ismerhetjük meg az embert, aki elképesztő álmainak megvalósítása érdekében megszegte szinte az összes létező szabályt, aki segített átevezni a világot az elektromos járművek, a magán űrkutatás és a mesterséges intelligencia korszakába. És persze még a Twittert is megvette.
Gyerekkorában rendszeresen bántalmazták társai, de excentrikus apja is erősen nyomott hagyott pszichéjén. Kemény, de sebezhető fiúvá, majd férfivá vált, aki hajlamos volt a hirtelen, Jekyll és Hyde-szerű hangulatingadozásokra. Rendkívül magas kockázattűrő képessége, erősen konfliktusos és gyakran mániákus viselkedése, már-már földöntúli küldetéstudata és érzéketlensége időnként pusztító volt a környezete számára.
Walter Isaacson: Elon Musk (részlet)
Fordította Makovecz Benjamin
Láng-múzsa*
* Shakespeare: V. Henrik, 1. felvonás, 1. szín, Lévay József fordítása.
Elon Musk Dél-Afrikában nőtt fel. Megismerte a fájdalmat, és megtanulta, hogyan bírja ki.
Tizenkét éves korában busszal vitték el egy afféle túlélőtáborba, az ilyeneket ott úgy hívják: veldskool. Amolyan félkatonai Legyek Ura volt – meséli. A gyerekeknek adtak valami kevés ennivalót, meg vizet, és engedték – valójában pártolták –, hogy küzdjenek meg érte egymással. Az erőszakosságot, a gyengébbek gyötrését erénynek tekintették – idézi fel Elon öccse, Kimbal. A nagyobbak hamar megtanulták, hogyan kell pofán vágni a kicsiket, és elvenni a kajájukat. A kicsi és érzelmileg kiszolgáltatott Elont kétszer is jól elverték. A végére tíz kilót fogyott.
A fiúk az első hét végére két csoportra oszlottak, és rátámadtak egymásra. Őrjítő volt. Észvesztő – mondja Musk. Pár évenként meghalt egy-egy gyerek. A vezetők el is mesélték ezeket az eseteket mint valami figyelmeztetést. Ne legyetek olyan hülyék, mint az a bárgyú kis pöcs, aki pár évvel ezelőtt feldobta a talpát – mondták. – Ne legyetek, gyenge, bárgyú kis pöcsök.
Elon tizenhat éves volt, amikor másodszor is elküldték egy veldskoolba. Mostanra derekasan megnőtt, száznyolcvan centinél magasabb lett, és olyan alkatú, mint egy medve, ráadásul egy kicsit a dzsúdóba is beletanult. Akkorra már tudtam, hogy ha belém kötnek, keményen orrba kell gyűrni őket, és akkor nem kötözködnek többet. Lehet, hogy a szart is kiverik belőlem, de ha orrba gyűröm őket, nem jönnek többször.
Dél-Afrika az 1980-as években kemény hely volt, ahol hétköznapi eseménynek számítottak a gépfegyveres támadások meg a késelések. Elon és Kimbal egy nap vonaton utazott egy apartheidellenes koncertre, és a vasútállomáson át kellett lépkedniük egy vértócsán egy halott ember mellett, a fejéből még kiállt a kés, amivel megölték. Az edzőcipőjük talpa egész este ragacsos volt a rátapadt vértől.
A Musk család német juhászkutyákat tartott, és arra képezték ki őket, hogy támadjanak meg bárkit, aki a ház környékén fut. Elon hatesztendős korában a kocsifelhajtón szaladt lefelé, amikor az egyik kutya rárontott, és egy jókora darabot kiharapott a hátából. Az orvosi ügyeleten, ahol össze akarták varrni a sebet, a kisfiú nem hagyta, hogy hozzányúljanak, amíg meg nem ígérték neki, hogy a kutyát nem fogják megbüntetni. De ugye nem ölitek meg? – kérdezte, a szülei meg szentül megígérték, hogy nem. A történet felidézésének végén Musk elhallgat, és nagyon hosszan bámul a semmibe.
Aztán persze kurvára lelőtték.
A legkeserűbb tapasztalatokat az iskolában élte meg. Az osztályban igen sokáig ő volt a legfiatalabb és legkisebb, és mivel Asperger-szindrómában szenvedett, komoly nehézségei voltak a közösséghez való kapcsolódás terén. Nem volt számára természetes, hogy megértse a társait, hogy beilleszkedjen. Kedve sem volt hozzá, hogy elnyerje a többiek rokonszenvét, és az ehhez szükséges képességek is hiányoztak belőle, így aztán természetesen kipécézték maguknak azok a gyerekek, akik szerették sanyargatni a kisebbeket, és gyakran jól pofán vágták. Akit soha nem vágtak pofán – mondja –, annak fogalma sem lehet arról, hogy az ilyesmi mennyire kihat az ember egész életére.
Errol, Maye, Elon, Tosca és Kimbal Musk (Fotó: Maye Musk/Helikon Kiadó)
Egy reggel meglökte az egyik fiú, aki mindig a bandájával lófrált, Elon meg nem hagyta magát. Összeszólalkoztak, aztán a banda a következő szünetben levadászta. Elon a szendvicsét eszegette, amikor hátulról rátámadtak, fejbe vágták, és lelökték egy betonlépcsőn. Ráültek, összevissza verték, és fejbe is rúgták – mondja Kimbal, aki végignézte az egészet –, amikor abbahagyták, nem lehetett ráismerni. Az arca egyetlen dagadt húsgolyó volt, a szeme is alig látszott. Kórházba vitték, és hetekig nem ment iskolába. Még évtizedekkel később is szükség volt egy korrekciós műtétre, hogy helyreállítsák az orrában a megsérült szöveteket.
Az efféle bántalmazás azonban csekélység volt azokhoz az érzelmi sérülésekhez képest, amiket mérnök apjától kellett elszenvednie. A karizmatikus Errol Musk szélhámos volt és fantaszta; az emléke máig gyötri Elont. Az iskolában történt nagy verekedés után Errol annak a fiúnak fogta pártját, aki szétverte Elon képét. Annak a srácnak nemrég lett öngyilkos az apja, Elon meg lehülyézte – mondta Errol. – Elon szeret másokat lehülyézni. Hát hogy hibáztathatnám azt a gyereket?
Amikor aztán Elont kiengedték a kórházból, az apja nekirontott. Ott kellett állnom egy óra hosszat – idézi fel Elon –, ő meg ordított velem, idiótának nevezett, és azt mondta, hogy nem érek semmit. Kimbal, akinek végig kellett néznie az egészet, azt mondja, hogy ez élete legsötétebb emléke. Apám elveszített minden mértéket, teljesen elborult az agya, ami gyakran megesett vele. Szikrányi együttérzés sem volt benne.
Elon és Kimbal, akik ma már nem állnak szóba az apjukkal, egybehangzóan állítják, hogy Errol vádja teljességgel alaptalan: nem Elon provokálta ki a támadást (a srác egyébként végül a fiatalkorúak börtönében kötött ki); és hogy az apjuk született hazudozó, akiből csak úgy dől az olykor gondosan felépített, máskor meg képtelen téveszméktől habzó handabanda. Amolyan dr. Jekyll–Mr. Hyde-természete van – mondják. Az egyik pillanatban még kedves és barátságos volt, aztán minden átmenet nélkül szidalmazni és gyalázni kezdte Elont, abba sem hagyta órákon át, és minden kirohanása végén a fejéhez vágta, hogy milyen szánalmas figura. Elonnak meg végig ott kellett állnia és hallgatnia. Igazi lelki kínzás volt – mondja. Hosszan hallgat, aztán halkan, rekedtes hangon hozzáteszi:
Nagyon tudta, hogyan kell bármit elviselhetetlenné tenni.
Felhívom Errolt. Csaknem három órán át beszél, és a következő évben rendszeresen hívogat, meg sms-eket is küld. Mondja és mondja, még képeket is küld arról, hogy mennyi jót is cselekedett ő a fiaival, legalábbis azokban az időszakokban, amikor jól ment a vállalkozása. Egy időben Rolls-Royce-uk volt, erdei tábort épített a fiúkkal, egy zambiai bányában való résztulajdona révén még nyers smaragdokat is szerzett… amíg az az üzlet be nem csődölt.
Azt azonban beismeri, hogy fizikailag és érzelmileg is keménységre akarta nevelni őket. Ahhoz képest, amit tőlem kaptak, a veldskool egészen kellemes lehetett – mondja, hozzátéve, hogy Dél-Afrikában az erőszak egyszerűen része volt a fiatalok oktatásának. Ketten lefogtak, a harmadik meg léccel verte a pofádat, meg ilyesmi. Az új diákokat arra kényszerítették, hogy az első napon megverekedjenek az iskolai nehézfiúval. Büszkén jelenti ki, hogy szélsőségesen szigorú utcai zsarnokságra szoktatta a fiait. Elon – mondja – később ugyanilyen zsarnokian bánt magával is, meg mindenkivel.
Engem a megpróbáltatások alakítottak…
Valaki egyszer azt mondta – írja visszaemlékezéseiben Barack Obama –, hogy minden férfiember az apja elvárásainak akar megfelelni, vagy jóvá akarja tenni az apja vétkeit. Azt hiszem, ez magyarázza az én furcsa nyavalyámat is… Elon Musknál az apa hatása örökre megmarad testiekben és lelkiekben is annak ellenére, hogy sokszor és sokféleképpen próbált túllépni rajta. Hangulata, lelkiállapota a ragyogó és a legsötétebb, az átszellemült és a habókos, a közönyös és az érzelmes között csapong, olykor pedig belezuhan abba az állapotba, amit a környezetében élők démoninak hívnak, és rettegnek tőle. A gyerekeihez – nem úgy, mint az apja – gondoskodó szeretettel viszonyul, de a viselkedése máskülönben olyan veszélyeket sejtet, amikkel folyamatosan küzdenie kell; birkóznia az árnnyal, amely – ahogy az anyja fogalmazott – bármikor az apjához hasonlatossá teheti. Ez a mitológia egyik legmesszebbre gyűrűző, visszatérő motívuma. Vajon a Csillagok háborúja hőse, az ifjú Luke Skywalker roppant küldetésében mekkora szerep jut annak, hogy megküzdjön az Erő sötét oldalával és Darth Vader démonaival?
Azt hiszem – mondja az első felesége, Justine, aki Musk ma élő tíz gyermeke közül ötnek az édesanyja –, hogy akinek olyan gyermekkor adatik, mint neki, odahaza Dél-Afrikában, annak valamiképpen magába kell zárkóznia érzelmileg. Ha valakit az apja állandóan korcsnak meg idiótának nevez, akkor talán az egyetlen dolog, amit tehet, hogy lezár odabent minden olyan érzelmi távlatot, amivel nem tud mit kezdeni. Ez az érzelmi zárlat kérgessé, érzéketlenné, de egyben a kockázatot, a veszélyt kereső újítóvá is teszi. Megtanulta, hogyan kell kikapcsolni a félelmet – mondja Justine. – És ha az ember kikapcsolja a félelmet, azzal lehet, hogy kikapcsol más dolgokat is, olyanokat, mint az öröm vagy az együttérzés.
Ez a tapasztalat beleoltotta az élvezetek iránti közönyt is. Szerintem fogalma sincs róla – mondja három gyermekének anyja, a Grimes néven ismert művész, Claire Boucher –, hogyan kell elengedni magát, élvezni a sikert és érezni a virágok illatát… Azt hiszem, gyermekkorában rendesen beleverték, hogy az élet fájdalom. Ezzel Musk is egyetért.
Engem a megpróbáltatások alakítottak – mondja. – A fájdalomküszöböm nagyon magas.
2008-ban, élete egyik leggyötrelmesebb időszakában, az után, hogy a SpaceX rakéták első három próbaindítása kudarccal végződött, és a Tesla is csődközeli állapotba került, egy napon vergődve, verítékben úszva ébredt, és elmesélte Talulah Riley-nak (aki később a második felesége lett) azokat a szörnyűségeket, amiket az apja mondott neki annak idején. Hallottam tőle magától is ugyanazokat a mondatokat… – mondja Talulah –, súlyosan befolyásolták a működését… Amikor Musk felidézte ezeket az emlékeket, teljesen elborult, szinte nem is volt jelen. Azt hiszem, nincs tudatában annak, hogy még mindig milyen erővel hatnak rá – folytatja Talulah –, mert mindig úgy gondolt rájuk, mint valami régi, gyerekkori dologra. De megőrződött benne valami gyermeki, talán csökevényes vonás. Legbelül még mindig él benne a kisfiú, aki ott áll földbegyökerezett lábbal az apja előtt.
Musk ebben a katlanban kifejlesztett egyfajta búrát, ami olykor olyanná teszi, mint valami idegen lény, mintha a Mars-küldetés valójában csak a hazatérésre tett próbálkozás lenne, a humanoid robotok megépítésére tett kísérletek pedig a hasonszőrűek iránti vágyakozás megnyilvánulásai. Az ember nem is lepődne meg túlságosan, ha hirtelen letépné magáról az inget, és kiderülne, hogy nincs köldöke, meg hogy nem is ezen a bolygón született. Mindezek a gyermekkorban átélt rémségek ugyanakkor nagyon is emberivé tették; kisfiúvá, aki sebezhető, de eltökéli, hogy korszakos küldetésekre indul.
Errol és Elon Musk (Fotó: Maye Musk/Helikon Kiadó)
Acélkék szemében kialakult valami tűz, ami elfedi a csapongást, és valami csapongó zavarosság, ami meg elfedi a tüzet. Kissé kényelmetlenül érzi magát a saját testében, mint egy tagbaszakadt ember, aki azonban soha nem volt igazi atléta; úgy jár, mint egy küldetéstudatban égő medve, és úgy táncol, mint aki egy robottól tanulta a lépéseket. Egy próféta sziklaszilárd meggyőződésével beszélt arról, hogy szítanunk kell az ember tudatosságának lángját, el kell hatolnunk a Világegyetem mélységeibe, és meg kell mentenünk a bolygónkat. Eleinte azt gondoltam, hogy ez valamiféle szerepjátszás, a csapatszellemet életben tartó, lelkesítő szólamok egy gyerektől, aki túl sokszor olvasta végig a Galaxis útikalauzt. De minél többször szembesültem ezekkel a kirohanásokkal, annál inkább kezdtem hinni, hogy részben ez a küldetéstudat a hajtóereje. Más nagyratörő vállalkozók igyekeznek valamiféle világnézetet kialakítani, ő kozmikus látásmódra törekszik.
Öröklött tulajdonságai és neveltetése, valamint agyának huzalozása következtében olykor nyersen és indulatosan viselkedik. Ugyanezek okozzák azt is, hogy nagyszerűen kezeli a kockázatot; hol hűvös fejjel mérlegeli, hol pedig fejest ugrik bele. Elon öncélúan keresi a kockázatot – mondja Peter Thiel, aki a PayPal kezdeti időszakában lett az üzlettársa. – Olyan, mintha élvezné, olykor nem is tud meglenni nélküle.
Olyan ember lett, aki akkor érzi magát elemében, ha közeleg a hurrikán. Viharra születtem, a nyugalom nem nekem való – mondta egyszer Andrew Jackson, az Egyesült Államok hetedik elnöke. Hát így van ezzel Musk is. Kialakult benne egyfajta, olykor heves vágyakozássá erősödő vonzalom a vihar, a dráma iránt, és nemcsak a munkában, hanem a romantikus kapcsolatokban is, amiket bármennyire is igyekszik, nem sikerül fenntartania. A dühödt munkaláz, a határidők és a válságos helyzetek jelentetik számára a felvillanyozó, éltető közeget. Amikor képtelen kihívásokkal találja szemben magát, a feszültségtől gyakran aludni sem tud, és sokszor hánynia kell.
Vonzza a drámát – mondja Kimbal. – Az neki a legfontosabb, akörül forog az élete.
2022 elején, egy olyan év után, amikor harmincegy sikeres SpaceX-indítást végeztek, eladták az egymilliomodik Teslát, és ő lett a világ legazdagabb embere, Elon Musk keserűen beszélt nekem a kényszeréről, hogy drámai helyzeteket teremtsen. Életem jelentős részében, de az elmúlt nagyjából tizennégy évben egészen biztosan válságüzemmódban működtem, – mondta –, ezen egész egyszerűen változtatnom kellett.
Ez inkább volt vágyakozó kis megjegyzés, mint valamiféle újévi fogadalom. Azokban a napokban, amikor elhangzott, Elon titokban felvásárolta a világ legnagyobb játszótere, a Twitter részvényeit. Ritkán engedett meg magának némi nyaralást, da akkor áprilisban egy alkalmi barátnőjével, a színésznő Natasha Bassett-tel meglátogatta az Oracle alapítóját, Larry Ellisont Hawaiin. A Twitternél felkínáltak neki egy igazgatótanácsi helyet, de végül úgy döntött, hogy elutasítja, mert természetéből fakadóan nem érte be kevesebbel, mint a teljes ellenőrzés – úgyhogy elhatározta, hogy ellenséges ajánlatot tesz a vállalat teljes felvásárlására. Ezután Vancouverbe repült, hogy találkozzon Grimesszal, hajnali ötig játszott egy új akció-szerepjátékkal, az EldenRinggel, aztán amikor befejezte, felment a Twitterre, és bejelentette: tettem egy ajánlatot.
Sok éven át úgy élt, hogy ha valami sötét helyre tévedt, vagy veszélyben érezte magát, elöntötték az erőszakos játszótéri fiúktól elszenvedett bántalmazások emlékei. Most megnyílt a lehetőség, hogy a sajátjának tudja az egész játszóteret.